Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

408 870. szám. G) Mikor nem szabad megesketni a tanúi (221. §.). A javaslat a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszeréből levonva a helyes következtetést, egyetlen' tanút sem nyilvánít »a priori« képtelennek. Mindennek daczára az alapjában helyes elv a legszélsőbb határig nem volt kiterjeszthető. Nincs perrendtartás vagy ujabb javaslat, mely súlyt helyezve a tanti esküjére, bizonyos előre megállapított korlátokat ne vonna a biró elé. Nemcsak az osztrák

1

) ós a német perrendtartások,

2

) hanem a franczia

3

) és belga javaslatok

4

) is ezt az utat követik. A javaslat a tanú meg nem esketésének eseteit hat pontba foglalja. 1. Az első pont szerint nem eskethető meg a tanú, a kire gyanú van, hogy a büntetendő cselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte el vagy abban részes, illetőleg bűnpártoló vagy orgazda volt. Az eset körülményeiből fogja megítélni a biró, hogy alapos-e e részben a gyanú. Minthogy a javaslat szövege szerint elég a »gyanu« : úgy önként következik, hogy az ugyanazon ügyben való elítélés is eskiikizáró ok. Ezt külömben mind az osztrák (»Welche selbst überwiesen sind«), mind a német perrendtartás (oder bereits verurtheilt sind) »expressis verbis« is kifejezik, mire azonban a fenti egyszerű logikai következtetés mellett éppen nincs szükség. A belga javaslat nem tartja elegendőnek a »gyanu«-t. »I1 exige au moins — mondja a parlamenti bizottság jelentése — une mise en prevention ou en accusation. Permettre au juge de prendre une résolution blessante a l'egard de tous ceux, qui sönt devenus l'objet de ses soupcons, ce serait consacrer l'arbitraire« (Thonissen I., 271., 272.) A belga javaslat nem látszott utánzandónak, mert a nélkül, hogy bizonyos adatok bűnvádi eljárás alapjául szolgálhatnának, alapos gyanút mégis kelthetnek a bíróban. Az osztrák perrendtartás szövege: »oder darán Theil genommen haben« sok vitára adott okot, mert még az sem volt világos, hogy ez alatt csak a részeseket kivánta-e a .törvény ') 170. §. Folgendc Personen dürfen bei sonstiger Nichtigkeit des Eides, nicht beeidet werden: 1. Welehe selbst überwiesen sind oder in Verdacht 6tehen, dass sie die strafbare Handlung, wegen welcher sie abgebört werden, begangen oder darán theilgenommen habén; 2. die sich wegen eines Verbrecbens in Untéisuchung beflnden oder wegen eines solcben zu einer Freiheitsstrafe verurtheilt sind, welehe sie noch abzubüssen habén ; 3. diejenigen, welehe schon einmal wegen falschen Zeugnisses oder falsehen Eiies verurtheilt worden sind; 4. die zur Zeit ihrer Abhörung das vierzehnto Lebensjahr noch nicht zuriickgelegt habén; - 5. welehe in einer erheblichen Schwache des Wahrnehmungs- oder Erinneningsvermögens leiden ; 6. die mit dem Beschuldigten, gegen welchen sie aussagen, in einer Feindschaft lében, welehe nach Massgabe der Persőnlichkeiten und mit Rücksicht auf die Umstande geeignet isi, die volle Glaubwürdigkeit der Zeugen auszuschliessen; 7. welehe in ihrem Vernöre wesentliche Umstande angugeben babén, derén Unwahrheít bewiesen ist, und worüber sie nicht einen blossen Irrthum naohweisen können. 2

) 56. §. Unbeeidigt s ' zu vernehmen: 1. Personen, welehe zur Zeit der Vernehmung das sechzehnte Lebensjahr noch nicht vo'lendet, oder wegen man. gelnder Verstandesreife oder wegen Verstandesschwache von dem Wesen und der Bídeutung des Eides keine genügende Vorstellung habén; 2. Personen, welehe nach den Bestimmungen des Strafgesetzes unfahig sind al8 Zeugen eidlich vernoinmen zu werden ; 3. Personen, welehe hinsichtlich der den Gegenstand der Untersuchung bildenden That als Theilnehmer, Begünstiger oder Hehler verdüchtig oder bereits verurtheilt sind. 3

) Demőle-féle javaslat; Art. 73: Les enfants au dessous de quinze ans sönt entendus eous forme de dec'aration et ans prestation de serment. Art. 74: Le condamné á la dégradation civique, ou celui, qui a été privé du droit de deposer en justice en vertu de l'article 42. du Code pénal, ne peut étre entendu que pour donner de simples renseignements. *) Art. 104: Les enfantee ágés de moins de 16. ans pourront étre entenduí, mais seulement par forme de renseignement, sans prestation de serment. II en sera de mérne de tout prévenu ou condamné comme auteur, ou complice á raison des faits qui sönt l'objet de l'ínstruetion. Ugyancsak a belga javaslat elzárja az eskütől a hozzátartozókat is. (L. a képviselőházi bizottság tervezetének I. k. 112 ez. Thonissennél I. 296. lap)