Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

386 870. szám. gátasát és ehhez csatlakzott a »code d'instruction críminelle« is (322. ez. 1—5.), mely felmenőket, lemenőket, testvéreket, »les alliés aux mémes degrés« és házastársakat említ. Ezek kihallgatását a törvény csak akkor tartja semmisnek, ha ez ellen a felek bármelyike kifogást emelt, külömben nem. (»Sans néanmoins que l'audition des personnes, cidessus désigne'es puisse opérer une nullité, lorsque, sóit le procureur général, sóit la partié civile, sóit les accusés, ne se sönt pas opposés á ce.quelles soient entendues«.) A vizsgálat tekintetében nem tartalmaz intézkedést a franczia törvény, a gyakorlat tehát az említett tanuk kihallgatásának feltétlenül helyet ad és a főtárgyaláson is rendszerint »á titre de simple renseignement« ezeket a tanukat kihallgattatja. As olasz jog álláspontjának vizsgálásánál különösen érdekes a Lipót-féle toscanai büntető törvénykönyvnek (1786. nov. 30-iki pátens 28. czikk) rendelkezése, mely szerint a tanúságtétel el volt tiltva a legközelebbi rokonoknak egymással szemben. A legsúlyosabb és előre eltökélt szándékkal a család valamely tagja ellen elkövetett bűncselekmények tekintetében azonban, ha egyéb bizonyíték nem volt, az uralkodótól engedélyt lehetett kérni a tanúságtételre. Carmignani nagy dicsérettel emlékszik meg a toscanai büntető törvénykönyvnek e humánus rendelkezéséről (Teória de sicurezza sociale vol. IV. 152. lap), Carrara pedig azt állítja, hogy a törvényben említett engedelem, bármily súlyos volt is a cselekmény és bármennyire szükség is lett volna a tanúkihallgatásra, egyetlen egy esetben sem volt megadva (Lineamenti di pratica legislativa, Turin 1874. 192. lap). 1830-ban már megváltoztatták ezt a rendelkezést és az uralkodónak fentartott engedelem jogát a törvényszékek felügyelő tanácsára bízták. A jelenleg érvényben lévő' olasz jog (286., 287. ez.) határozottan eltiltja a legközelebbi rokonok kihallgatását, mindazáltal, ha bűntett vau elkövetve a család valamelyik tagja ellen, s másként bizonyíték nem Szerezhető, a kihallgatás meg van engedve. A gyakorlat általában — mint Borsani, Casorati, Coceani tanúsítják, — oda fejlődött, hogy a legközelebbi rokonokat, ha nem is szoros értelemben vett tanukul, de tájékoztatás végett mégis kihallgatják. As angol jog jelentékeny kivételekkel csak a házastársakat zárta el különösen a tanúságtételtől, az ujabb törvényhozás (16. és 17. vict. 83. sect.. 2) azonban már nem zárja ki ezeket sem feltétlenül, hanem feljogosítja Őket arra, hogy a tanuságtételt megtagadhatják. A német particularis törvényekben mindinkább utat tört az az irány, hogy nem feltétlenül zarándok el a legközelebbi rokonok a tanuságtételtől, hanem mentesség biztosítandó számukra. A német birodalmi (51. §.) és az osztrák perrendtartás (152. §. 2.) már határozottan a mentesség álláspontjára helyezkednek és feltétlenül a legközelebbi rokont sem zárják el a tanuságtételtől. Hágai joggyakorlatunkban már régóta (Hk. L, 52. 1729: 20.) elismerésre talált az az elv, hogy a viszony bensőségénél fogva, a i

vádlott házastársa, fel- és lemenő ágbeli rokonai és sógorai, testvérei és ezek házastársai, nagybátyjai, nagynénjei, unokatestvérei, örökbefogadó vagy nevelő szülei, örökbefogadott vagy nevelt gyermekei, gyámja, gondnoka, illetőleg gyámoltja vagy gondnokoltja a tanúságtétel kötelessége alól felmentendők. Ugyanez a kör van vonva az 1872. évi törvényjavaslat 75. §-ában is. A rokonok és sógorok iránt határozott törvényeink nincsenek ugyan és az irók az oldalágú rokonokra nézve egyet nem értettek, mert Kelemen, Szlemenics a másod izet, Bodó, Frank a negyediket, Zsoldos a harmadikat említik; mindazáltal a gyakorlat a fentebb megjelölt körben ismerte el a mentességet. A javaslat egyrészről a bizonyítékok szabad méltatása rendszerének követelményéül, de másrészről okulva azokon a zavarokon is, melyeket a franczia és ennek nyomán járó törvény-