Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 37/ Hasonlóképen külön szabályokat kellett felállítani az országgyűlés és a közös ügyek tárgyalására az osztrák-magyar monarchia másik állama részéről kiküldött bizottság tagjaira nézve is (199. §.). Ezek mint tanuk közvetlenül idézhetők ugyan, de a képviselőház 1889. évi 2154. sz. határozata értelmében ellenök a 194. és 195. §§-ban meghatározott elővezetés vagy elzárás illetőleg fogvatartás, az országgyűlés tanácskozásainak és mííködésének tartama alatt, csak az illető ház vagy bizottság előleges engedelmével alkalmazható. Azok irányában pedig, a kik a területenkívüliség kedvezményét élvezik, a nemzetközi jog elvei, illetőleg a fennálló államszerződésekben e részben foglalt szabályok szolgálnak zsinórmértékül (200. §.). Hogy a most felsorolt személyekre vonatkozó kivételes intézkedés mily jogelvekben gyökerezik, az a 30—32. §§-ok megokolásánál már ki volt fejtve. A tanukötelesség mindkét irányit megsértése a fentiek előrebocsátása után még közelebbi felvilágosításokat igényel. a 1. A megjelenés kötelességének megsértése esetén kiszabott büntetés akkor sem szüntetendő meg, ha a felek az illető tanuk kihallgatásáról lemondtak vagy a tanúságtétel nélkülözhetőnek bizonyult, mert a büntetés oka a törvény elleni engedetlenségben rejlik. E felfogás mellett pedig a felhozott körülményeknek megszüntető erő nem tulajdonítható. Nem szenved az sem kétséget, hogy egyazon bűnvádi ügyben a megjelenés kötelessége ellen többször vétő tanú, nemcsak egy izben, hanem minden alkalommal büntethető, midőn az idézésre törvényes ok nélkül meg nem jelen, mert nincs ok az egyszer engedetlenséget tanúsított és megbüntetett tanúnak kiváltságot adni arra, hogy az ügy későbbi fejleményében tanúsított engedetlenségei büntetlenül maradjanak. A tanú ki nem mentett elmaradása következtében okozott költségek alatt értendők mindama költségek, melyeket a más határnap kitűzése, illetve a főtárgyalás elhalasztása okozott, továbbá a tanura szabott büntetés végrehajtásának költségei. Az elmaradásra szabott büntetések nem alkalmazhatók, ha a tanú elmaradását alapos okkal kimentette. A tanú előzőleg vagy utólag is hozhat fel mentő okot. Mindkét esetben szigorúan kell a mentő okot bírálni és csakis a lehetetlenség akadályai veendők figyelembe. »Ces excuses — mondja Hélie (5. köt. 548. lap.) — ne peuvent étre fondues, que sur s'impossibilité de comparaitre.« A lehetetlenség fogalmát azonban nem pusztán anyagi, hanem erkölcsi értelemben kell felfogni. A lehetetlenség anyagi oka például a súlyos betegség, fogvatartás. elemi akadályok, melyek miatt az út megtehető nem volt; erkölcsi oka pedig a hozzátartozók súlyos betegsége, a teendők nagy vagyoni veszteséggel járó elmulasztása, háború vagy epidemikus betegség idején keletkezett félelem stb. Az idézést megelőző távollét lehetőleg figyelembe veendő és hacsak lehetséges, a kihallgatás megkeresés útján teljesítendő, az idézés utáni távozás azonban, hacsak sürgős okok nem kényszerítették a tanút elutazásra, mentő okul nem szolgálhat. Az sem mentő ok, ha a tanukötelesség alól mentes személyek e kiváltságukkal kívánják meg nem jelenésöket kimenteni, sőt még akkor is követelhető ily tanuk megjelenése, ha előre írásban bejelentik, hogy tanúságot tenni nem hajlandók. Megtörténhetik azonban, hogy az ily kiváltságosak elmaradása tisztán ama téves feltevésen alapszik, mintha erre jogosítva volnának, mely esetben engedetlenségnek az elmaradás nem tekinthető és így a büntetés alkalmazása sem volna helyén, j T; j Általában a dolog természetében rejlik, hogy a megjelenés határnapja előtt kellő időben érvényesített mentő okok bírálatában enyhébb felfogást kell tanúsítani, mint utólagos mentő okok érvényesítése alkalmából. 2. Ha a tanú a vallomástétélt egészben vagy részben, illetve az eskütevést (a vallomás megerősítését) törvényes ok nélkül megtagadja; akkor mindig kötelessége a bírónak a vonakodót KÉVVH. IROMÁKY. 1892—97. XXVII. KÖTBT. 48