Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

% 870. szám. 33 E tervezetnek fö'elveit 1885-ben szaktanácskozmány tárgyalta és nagy többséggel a vádrendszer elfogadása, kisebb többséggel a felebbezés perorvoslatának fentartása mellett nyilatkozott. Nem helyeselte a tanácskozmány a vádrendszerből levont ama tételt, hogy a bíróság a közvádló által inditványozottnál súlyosabb büntetést ne állapithasson meg (472. §. 2. bek.). Nem helyeselte a kötelező vizsgálatnak oly széleskörű kiterjesztését, mint ezt a javaslat VIII. fejezete szabályozta, és nem fogadta el a birói vád alá helyezés rendszerét sem, hanem azok helyett a facultativ birói vizsgálat és vád alá helyezés rendszerét ajánlotta. Ezeken kivül kimondta a tanácskozmány, hogy a laicus elem bevonása a járásbirói eljárásba nem volna czélszertí, és hogy a járásbíróságok mellett állandóan működő vádközegeknek szervezése mellőzhetetlen. Az e határozatok értelmében készítendő ujabb javaslat kidolgozására 1885-ben az akkori igazságügyi miniszter ugyancsak Csemegi Károly kir. curiai tanácselnököt kérte fel. A második .-— részben az enquéte határozatai értelmében átdolgozott — terveset 1886-ban jelent meg. Ez utóbbi azonban nem alkalmazkodott egészen a szaktanácskozmánynak az igazságügyi miniszter által elfogadott megállapodásaihoz, nevezetesen az elővizsgálat eseteit eltérően határozta meg és a facultativ vád alá helyezés rendszerének keresztülvitelét egészen mellőzte. Részint ez okból, részint azért, mert az 1886. évi tervezet a vádlottnak nyújtandó garantiákat számos közbenszóló tárgyalásban és határozatban vélte feltalálni, e rendszernek gyakorlati alkalmazhatósága ellen pedig nyomatékos aggodalom merült fel: Fabiny Teofil igazságügyi miniszter, ki dr. Pauler Tivadarnak közbejött halála után vette át e táicza vezetését, a bűnvádi perrendtartás új javaslatának szerkesztését egy bizottságra ruházta. Ennek tagjai voltak: Schedius Lajos kir. curiai biró, dr. Wlassics Gyula budapesti kir. főügyészi helyettes és dr. Tarnai János budapesti ügyvéd. E bizottság munkálatainak befejezésével Fabiny Teofil igazságügyi miniszter 1888, deczember hó 10-én >a magyar bűnvádi eljárásról« szóló törvényjavaslatot, tüzetes indokolással együtt, az országgyűlés képviselőháza elé terjesztette. E javaslat, — mely huszonhét fejezetben 484 §-ra terjedt, — nemcsak a tőr vény székek, hanem a járásbíróságok előtti eljárást is szabályozta, ez irányban tehát kiegészítette a Gsemegiféle tervezeteket, melyektől egyébként is sok tekintetben eltért s általában az 1885. évben tartott szaktanácskozmány által elfogadott alapelveket vitte keresztül. Mindamellett az 1886. évi tervezetet, mint igen becses előmunkálatot, sok tekintetben figyelembe vette. Az igazságügyi tárcza vezetésében változás állván be, dr. Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter szükségesnek találta az 1888. évi törvényjavaslatnak újból való átvizsgálását s egyúttal kiegészítését elrendelni. Különösen szükségesnek mutatkozott — az alább VII. alatt tüzetesen kifejtendő okokból, — a javaslatba felvenni az esküdtbirósági eljárás szabályozását és külön új fejezetekben tárgyalni a magánjogi igények érvényesítését és biztosítását a bűnvádi per folyamán (XXVII. fej.), továbbá a kiadatás iránti ügyekben (XXIV. fej.) és a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények esetében (XXX. fej.) való eljárást, végre a kártalanítást az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében (XXXI. fej.). Kívánatos volt ezenfelül a javaslat részletes rendelkezéseinek beható és gondos revisiója. E végből dr. Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter több elméleti és gyakorlati szakférfiútól kívánt be véleményt s az ezeknek beérkezése után átdolgozott és kiegészített javaslatnak alapelveit és néhány legfontosabb, különösen a perorvoslatokról szóló fejezetét az 1892. év végén összehívott szaktanácskozmányban megvitatás alá bocsátotta. Ezután a javaslat az annak részletes tárgyalására alakított szövegező bizottságnak megállapodásai értelmében, és később ismételve s a mostani igazságügyi miniszter részéről is beható felülvizsgáláson ment keresztül és hozzá terjedelmes indokolás készült. KKÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII ÖTET. 5