Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870 szám. 363 annak az eljárásra nézve közönyös tartalmú részét az illetőnek kézbesíteni. Ha a táviratot a rendeltetés helye állomásán foglalták le és adták ki a bíróságnak: akkor kötelessége ennek a sürgönyt mindig elküldeni, ha nincs oly ok, mi miatt a czimzett előtt a sürgöny tartalmát titokban kell tartani. Valamint az osztrák, ügy a német judikaturában és irodalomban — minthogy a német és osztrák perrendtartások szerint is csak a biróság bir joggal a felbontásra — controversia tárgyává tették azt a kérdést, hogy a felbontott küldemények tartalma közölhető-e az ügyészséggel, vagy tisztán a vizsgálóbirónak van csak joga arról tudomást szerezni és azoknak releváns vagy irreleváns voltáról határozni. Ujabban inkább amaz álláspont került túlsúlyra, hogy az ügyészségnek joga van a lefoglalt küldemények tartalmáról tudomást szerezni. És ez a vádrendszer követelménye is. A vádlónak tudnia kell, tartalmaz-e a lefoglalt küldemény olyant, a mi terhelő adatul szolgálhat, vagy nem. Ha a vádló indítványa ad irányt az eljárásnak: akkor őt nem lehet megfosztani ama jogtól, hogy a lefoglalt küldemények tartalmáról tájékozást szerezhessen. A javaslat ezt a vádrendszer oly logikai következményéül tekinti, hogy »expressis verbis« nem is tartotta szükségesnek e tárgyban intézkedni. 5. A lefoglalt tárgyakat csak addig kell bírói őrizet alatt tartani, mig ezt a bűnvádi eljárás czélja kivánja. Szükséges volt tehát a visszaadás kérdését szabályozni, mi a javaslat 187. §-ában történt. Ama tárgyakra, melyek törvénynél vagy törvényerejű rendeleteknél fogva elkobzandók és megsemmisítendők, ezen eljárás czéljából még a bűnügy elintézése után is szükség van, azok tehát vissza nem adhatók. A visszaadásra ok az, ha a lefoglalt tárgy a további eljárásra nem szükséges, vagy nyilvánvaló, hogy a tárgy semmi vonatkozásban sera áll a cselekménynyel, vagy kitűnik, hogy a bizonyítékul külömben alkalmasnak talált tárgy, az ügy további fejleményei szerint, teljesen fölösleges. Ily esetekben nincs ok a további őrizetben tartásra. Ebből önként következik, hogy az eljárás minden szakában vissza lehet adni a lefoglalt tárgyakat és éppen nem szükséges az eljárás befejeztet bevárni. A lefoglalt tárgyat a javaslat szerint mindig annak kell visszaadni, a kinél a foglalás történt. A biróság annak vizsgálatába, hogy a lefoglalást szenvedő tulajdonos, birtokos vagy birlaló-e, rendszerint nem bocsátkozik. Mások jogos igényei azonban figyelembe veendők. így különösen oly tárgyak, melyek a bűncselekmény következtében jutottak a terhelt birtokába (lopott, rablott, sikkasztott stb. dolgok) mindig a károsítottnak adandók vissza. Ha pedig más valaki jelent be igényt a lefoglalt tárgyra, a büntető biróság jogosítva van ez igény fölött határozni. Ez azonban csak jog és nem kötelesség, mert nem lehet a bűnvádi eljárásnak feladata, hogy formális igénypert jártasson le, és bonyolódott tulajdoni kérdésekről határozzon. A javaslat szerint tehát mindig a polgári bírósághoz kell utasítani az igénylőt, ha igénye rövid úton meg nem bírálható. A polgári biróság határozatáig azonban a büntető biróság őrizetben tartja az igénylett tárgyat. A javaslat nem intézkedik arról, hogy minő felelőssége van az államkincstárnak a lefoglalt tárgyak tekintetében, de nem azért, mintha e felelősséget kizárni kívánná, hanem azért, mivel a kártérítés és felelősség általános elvei szerint kétségtelen, hogy a lefoglalást szenvedett (károsított, sértett fél vagy a felmentett terhelt) a lefoglalt tárgynak megrongálása vagy éppen elveszése miatt, kártérítésre igényt tarthat. Minthogy a felesleges tárgyak esetleg elég gyorsan vissza nem adhatók, vagy visszavételüket az érdekelt elmulaszthatja, intézkedni kellett arról is, hogy ily esetekben a lefoglalt tárgyak elárverezhetek legyenek. 6. A házkutatásra nézve azt a szabályt állítja fel a javaslat, hogy közönségesen nappal kell történnie (188. §.). Ha a házkutatás mindig a polgárok otthonának megzavarásával jár: kétszeres csorbát szenved a polgárok nyugalma és békéje az éjjeli házkutatással. Ezért az újabb perrendtartások ez utóbbit csak kivételesen és lehetőleg szorosan körülirt feltételek mellett engedik meg. _ 46*
