Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szára. 323 meny esetében is megkíméltessék az előzetes fogvatartástól ama vádlott, ki kezest állítani kész, sőt a »personae illustres*-éknél megelégedtek a »cautio iuratoria«-val is. A középkori jogok is elismerték a biztosíték melletti szabadlábra helyezést és csakis az inquisitorius per, mely az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot, mint vizsgálati eszközt és a terhelt beismerésének könnyebb kicsikarására vezető módot fogta fel, szorította meg a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést. Valódi haladást egyébiránt e területen még a bűnvádi eljárás reform-korszaka sem mutat fel, mert hisz a legkevésbbé szabadelvű és az egyéni szabadságot a, legsértőbb módon korlátozó irányt éppen a franczia »code d'instruction criminelle« képviselte, mely minden bűntett (crime) esetében kizárta a biztosíték melletti szabadlábra helyezést és a vád alá helyezés és az esküdtszéki főtárgyalás közti időszakban, kötelezővé tette a fogvatartást. Ennek lényeges befolyása volt a német particularis törvényhozásra és e kérdésben csak a legújabb korban indult meg nagyobb arányú reformmozgalom. A külföldi törvényhozások közöl, mint a fentebbi részletes ismertetés mutatja, több még ma is kizárja bizonyos súlyos cselekmények esetében a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést. A javaslat álláspontja sem jelent radicalis reformot, mert általában kötelezővé a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést nem teszi, de méltán sorakozik a legszabadelvűbb törrényíiozások közé, mert még a legsúlyosabb cselekmények esetében sem zárja ki a biztositék melletti szabadlábrahelyezést. A mai jogállapottal szemben, mely szerint már az öt évi börtönt meghaladó büntetéssel sújtott cselekmények esetében meg van tiltva a biztosíték alkalmazása, ez valóban nagy haladás. Ama reformkövetelmény iránt, hogy általában minden büntetendő cselekmény esetében kötelezővé téve legyen a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés, még a legújabb franczia és belga javaslatok is tartózkodó álláspontot foglalnak el. Ama néhány csekélyebb súlyú cselekmény kivételével, hol bizonyos megszorító feltételek mellett és meghatározott idő elteltével a szabadlábrahelyezés kötelező', a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés általában facultativ. Ha e sokkal fejlettebb országokban, hol a rendőri felügyelet szervezése, a nyilvántartás és általában a közigazgatás kétségtelenül nagyobb fokon áll, nem merték ezt kötelezővé tenni, akkor ily intézkedés megnyugvással nálunk sem ajánlható. De külömben is sok viszássággal jár a kötelező szadadlábrahelyezés rendszere, mert vagy ki kellene mondani, hogy mindenkitől csak vagyoni állásához mért biztosíték követelhető, és ekkor előfordulhatna, hogy a többszörös gyilkos 10, 20, vagy 50 frt biztosíték mellett volna szabadlábra helyezendő, miután ennél több vagyona nincs, vagy az összeg megállapításában szabad kezet kellene hagyni a bíróságnak, akkor pedig a gyakorlat tulaj donképen facultativ vá változtatja a kötelemnek nyilvánított jogot, mert oly nagy összeget követelhet a biró, a melylyel a vádlott nem bír. Sőt bizonyos absolut minimumok felállítása is elkerülhetetlen, ezek pedig csak úgy, mint a facultativ rendszernél kizárnák a polgárok nagy részét a kötelezőnek kihirdetett jogból és a személyes megbízhatóság szempontja, mely mindig hathatós tényező a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés kérdésében, teljesen elvesztené jelentőségét. Egyazon okok, melyek az általános kötelező szabadlábrahelyezés ellen harczolnak, szólnak az ellen is, hogy bizonyos köre a cselekményeknek legyen kijelölve olyannak, hol a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés kötelező. Az általános facultativ rendszert követi a belga javaslat is. Már pedig a vizsgálati fogság rendezésének kérdésében a liberalismus szempontjából egy nemzet se múlja fölül Belgiumot. Egyébiránt nem is a kötelező rendszerben keresendő a személyes szabadság főgarantiája. Midőn valamely törvény kötelességül irja elő, hogy a biró, ha megszökéstől tartani nem lehet, elegendő biztosíték mellett, mindig szabadlábra helyezze a terheltet; midőn minden rendelkezésen átszövődik az a gondolat, hogy az előzetes fogvatartás csak mint nélkülözhetetlen kivétel alkalmazadó, akkor nem lehet attól tartani, hogy e facultativ jogot nem a személyes szabadság javára 41*
