Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 311 A vizsgálati fogságot elrendelő határozat néhány lényeges kellékét is szükségesnek tartotta a javaslat kiemelni (150. §.). Elsőrendű alaki kellék az, hogy a határozatnak mindig irásba kell foglalva Jenni, következőleg addig a vizsgálóbírónak nem szabad a határozatot kihirdetni, mig az irásba foglalva nincs. A határozatban mindig meg kell jelölni úgy a jogi, mint a ténybeli alapot. Nem elég általánosságban hivatkozni a vizsgálati fogság okára, hanem meg kell jelölni, hogy pl. a szökés, vagy collusio veszélye mely körülményeken alapszik. A vizsgálati fogságba helyezett személynek megnevezése minden vizsgálati fogságot elrendelő határozatnak nélkülözhetetlen kelléke. Ehhez akkor, ha a vizsgálati fogságba helyezendő a határozathozáskor nincs jelen, a tüzetes személymegjelölés és az elfogásra vonatkozó meghagyás kellékei járulnak. A személy megjelölés a letartóztatandó oly személyes viszonyainak (kor, foglalkozás, esetleges melléknév, családi viszonyok stb.) felsorolásával eszközlendő, melyek a letartóztatandó személyében való tévedést lehetőleg kizárják. Az elfogásra vonatkozó intézkedés magában foglalja a határozat foganatosítására kiküldött személynek szóló megbízást és az annak teljesítésére vonatkozó netáui utasításokat. Azt, hogy a terhelt azonnal tudja, miért fosztották meg személyes szabadságától és hogy sérelem esetén rögtön orvoslást szerezhessen: biztosítja az, hogy a terhelt előtt a határozatot azonnal ki kell hirdetni és bővebb tájékozásul kívánatára neki legkésőbb huszonnégy óra alatt irásba is kiadni. Azok a tekintetek, melyek az előzetes letartóztatásnak tényleg szolgáló katonai egyének irányában való megszorítására vezettek, a vizsgálati fogságra is kiterjednek. Ez annak az oka, hogy a javaslat 143. §-ának rendelkezéseit, melyek szerint tényleg szolgáló katonai egyénnek letartóztatásáról feljebbvalója értesítendő, a letartóztatás rendszerint a feljebbvaló útján történik és egyes esetekben ki van zárva, a vizsgálati fogságra is kiterjeszti (150. §. 5. bek.). 3. Félfolyamodás (151. §.). Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság, ha nem is bir szorosan büntetetés jellegével, mégis oly mélyen benyúl az állampolgár erkölcsi és anyagi érdekeibe és oly helyrehozhatlan károkat okozhat, hogy elrendelése ellen, az egyéni szabadság biztosítása érdekében, a perorvoslatot meg kellett engedni. A javaslat nem elégedett meg azzal, hogy a vádtanács határozatát csak az iratok alapján hozza, hanem megengedte, hogy — ha szükségesnek találja — a feleket maga elé idézhesse. A járásbíróságnál fogva levő terhelt azonban, ha a vádtanács székhelyén védője van, nem kísértethető a vádtanács elé. Eme rendelkezés abba leli magyarázatát, hogy a terhelt érdekeit kellőleg képviseli a védő és az átkisértés csak fölösleges időveszteséggel járna. Nehogy a felfolyamodás gyakorlati jelentőségét a vádtanács késedelmes eljárása megsemmisítse, szükséges volt az utóbbira rövid két napi határidőt kitíízni, mely alatt a vádtanács köteles vagy határozatot hozni, vagy a felek meghallgatására lehető rövid határnapot kitűzni. Hogy a vádtanács zárt ülésben határoz (116. §.), azt az előleges eljárás természete hozza magával, a mennyiben a per eme szakában, midőn még gyanuokok alapján áll a bűnvádi eljárás, épen nem kívánja sem a terhelt, sem az igazságszolgáltatás érdeke az ügynek nyilvánosságra hozását. Hogy a vádtanács határozata azonnal foganatosítandó, azt indokolja az a vélelem, mely a társasbiróságuak garantiákkal körülvett eljárása alapján hozott határozat helyességéhez fűzve van. A 378. §. rendelkezései szerint a vádtanácsnak az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot fentartó határozata ellen további felfolyamodással lehet élni. A javaslat a fölösleges ügyiratoknak vagy mellékleteknek, corpus delictinek stb. a királyi táblára felküldését óhajtja megelőzni, midőn kimondja, hogy csak amaz iratok küldendők fel, melyek az előzetes letartó?-", tatás vagy vizsgálati fogság fölötti döntéshez szükségesek. Nehogy azonban az eljárás e miatt fenn78*
