Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

308 870. szám. negyvennyolcz óra alatt a vizsgálóbíró, a járásbiróság, illetőleg a katonai hatóság elé kisértessék. Ez általános szabályul felállított rendelkezés egyik legfontosabb biztosítéka az egyéni szabadságnak, mert azt eredményezi, hogy az ügyészség, szolgabírói hivatal, városkapitányság, községi elüljáróság, csendőrségi kerületi, szárny- és szakaszparancsnokságok vagy közegeik, a letartóztatástól számított három napon túl senkit sem tarthatnak letartóztatva, sőt ez idő alatt kötelesek a letartóztatott egyént a bíróság elé vezettetni. E szabály alól csak arra az esetre kellett kivételt tenni, ha a kir. ügyészség vagy rendőri hatóság által folytatandó nyomozás sikere érdekében mulhatlanul szükséges a terheltnek az ügyészségnél, illetve rendőrségnél való további fogvatartása. De ennek is mellőzhetetlen föltétele, hogy a kir. ügyészség vagy rendőri hatóság birói határozatban legyen a további előzetes letartóztatásra felhatalmazva. Midőn a javaslat a járásbíróságnak, a kir. ügyészségnek és rendőri hatóságoknak kötelességökké teszi, hogy az általuk letartóztatott, vagy eléjök kisért egyént legkésőbb huszonnégy óra alatt kihallgassák, eme kihallgatásoknak főleg az a czéljuk, hogy a terheltnek alkalma legyen mennél előbb az ellene irányuló gyanú vagy vád iránt nyilatkozni és magát igazolni. A járásbíróságot, a mennyiben a törvényszék illetékes az ügyben eljárni, arra kötelezi a javaslat, hogy az általa letartóztatott vagy eléje kisért egyén letartóztatásáról kihallgatása után 24 óra alatt a vizsgálóbírót értesítse. Tekintettel arra, hogy egyes vizsgálati cselekményekkel gyakran czélszerűen éppen a járásbiróság bizható meg, ennélfogva, midőn mindén valószínűség szerint az előleges eljárásban további teendője lesz a járásbíróságnak, teljesen fölösleges volna azt is arra kötelezni, hogy a letartóztatottat minden körülmények között a vizsgálóbíróhoz kísértesse, ki esetleg ismét visszakisértetné. Eme visszásság megelőzésére szolgál a 145. §. ötödik bekezdésében foglalt rendelkezés. Magától értetik, hogy a járásbiróság e rendelkezés által nincs felmentve abbeli kötelezettsége alól, hogy a megkeresésre letartóztatott egyént azonnal az illetékes katonai bírósághoz vagy a megkereső hatósághoz átkísértesse. A 145. §. ötödik bekezdése csak a szabályt kívánta felállítani, mely rendszerint követendő, mert a legtöbb esetben még további teendője lesz a járásbíróságnak és így czélszerfí a vizsgálóbíró határozatáig, illetve a vádtanács által a 110. §. szerint adható megbízás megérkeztéig a letartóztatott átkisérését felfüggeszteni. Hogy a vizsgálóbírónak az értesítésre hozott határozata, illetve a vádtanács megbízása lehető gyorsan (legkésőbb három nap alatt) közlendő, az indokát leli abban, hogy az eljárás menetének megakasztása miatt ne legyen kénytelen a terhelt hosszabb letartóztatást szenvedni (146. §.3. bek.). Abban, hogy a járásbíróságnál letartóztatott nem kisértetik azonnal a vizsgálóbíróhoz, nincs jogsérelem a terheltre nézve, mert bízvást feltehető, hogy a járásbiróság, ha a szabadlábra helyezés indokolt, nem fogja fogva tartani a terheltet (145. §. 2. bek.). 5. A vizsgálóbíró által teljesített kihallgatás és az előzetes letartóztatás tartama (146. § és 147. §.1., 2. bek.). A javaslat e fejezetének összes rendelkezései ama czélnak szolgálatában állanak, hogy a letartóztatott mennél előbb vizsgálóbíró elé vezettessék, ki megvizsgálván az eset körülményeit, a további fogvatartás vagy szabadlábra helyezés bizonytalanságának véget vessen. A terheltnek az egész előleges eljárásban teljesítendő kihallgatására vonatkozó alaki és tartalmi szabályokat a X. fejezet tartalmazza. E helyütt a kihallgatás teljesítésének időpontjáról van szó. Ha a vizsgálóbíró valakit letartóztat, vagy ha valakit eléje kisérnek, úgy kötelessége azt azonnal, de huszonnégy óra alatt mindenesetre kihallgatni és eme kihallgatás eredménye tárgyában nyomban határozni. A nyomozás adatai főbb vonásokban ekkor már rendszerint a vizsgálóbíró rendelkezésére állanak, és ha addig a királyi ügyészség nem ismerte az ügyet, ez is azonnal tájékozást szerezhet és semmi sem akadályozhatja azt, hogy a vizsgálóbíró a szabad-