Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

298 870. szám Elegendő biztosíték mellett a vádlott, kit el kellene zárni, vagy ki már el is van zárva, a felségsértés, gyilkosság és gyújtogatás esetét kivéve, szabadonbocsátását kívánhatja, ami fölött a fenforgó körülményekhez képest a bíróság határoz. Biztosíték alatt egyedül pénzbeli biztosítékot ért a javaslat. A biztosíték összegét az eljáró törvényszék határozza meg. Az ítélőszék által kiadott elzáró parancs ellen felfüggesztő hatály nélkül minden esetben helye van a felebbvitelnek. A vádlott Írásban felebbez. E felebbezvény a közvádlóval három nap alatt adandó nyilatkozat végett közöltetvén, ezzel együtt huszonnégy óra alatt az illető ítélőszékhez terjesztendő fel. A közvádló által közbevetett felébb vitel után a vádlottnak észrevételei megtételére huszonnégy óra van engedve. Ezek az 1843. évi javaslat lényegesebb rendelkezései, melyek mind az egyéni szabadság, mind a társadalom védelmének érdekeit kellő figyelembe véve, távol minden radicalismustól, iparkodtak megoldani e nagy problémát. Egyik főgarantiát abban kereste a javaslat, hogy a letartóztató parancs kibocsátásának, azaz: a vizsgálati fogság elrendelésének jogát mindig társas bíróságra ruházta, továbbá a letartóztatottnak bíró által teljesítendő kihallgatását a lehető legrövidebb határidőhöz kötötte. Legnagyobb hibája a javaslatnak, hogy az elzáró parancí kiadására minden közelebbi ok nélkül elegendő az, »midőn erős gyanú van valamely személy ellen, hogy olyan büntettet követett el, mely a kiviláglott körülményekhez képest legalább öt évi rabságot vonhat maga után«. Hibája a javaslatnak az is, hogy csakis arra az esetre szabja meg az összebeszélés megakadályozása végett elrendelt letartóztatást, ha a vádlottat egy évi rabságnál kisebb büntetés fenyegeti, nagyobb büntetéssel sújtott cselekmények esetében pedig csak általános figyelmeztetésre szorítkozik, végre, hogy a biztosíték melletti szabadlábra helyezést nem engedi meg a legsúlyosabb cselekmények esetében. A jelen javaslat az 1843-iki javaslat rendelkezéseit az érintett hiányoknál fogva nem követhette. Kénytelen volt a jelenlegi joggyakorlatban irányadó 1872-iki javaslattól is több tekintetben eltérni. Nem dicsekedhetik azzal, hogy e fejezetben ama reformkövetelményeknek, melyeket elméleti szempontból felállítani lehet, mindenben megfelelt volna. De nem is a radicalis újításokban, hanem abban keresi feladatát, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő oly szabályokat tartalmazzon, melyek egyenlő figyelemben részesítik mind a társadalom védelmének, mind az egyéni szabadságnak valódi érdekeit. Mindenesetre ama komoly irány vonul végig e fejezet rendelkezésein, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság a kivétel jellegévél birjon, mert hisz határozottan kifejezi a javaslat, hogy mindkettő lehető rövid tartamú legyen és kötelességgé teszi a megszüntetést, mihelyt az elrendelés oka megszűnt. Ha már az igazságszolgáltatás magasabb érdekeiből az összebeszélés megakadályozására szolgáló fogság nem is volt mellőzhető, de azzal, hogy tartamának viszonyainkhoz mért határ vau szabva, eleje vau véve éppen az e pouton felmerült visszaéléseknek. A javaslat egyetlen tüntetendő cselekmény esetében sem teszi kötelesövé a letartóztatást és a vizsgálati fogságot. Eltér tehát az osztrák törvény rendszerétől, mely a halál-, vagy legalább tiz évi börtönbüntetéssel sújtott cselekmények esetében, tekintet nélkül arra, forog-e fenn egyéb ok a letartóztatásra, kötelezőleg irja elő a letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot (175. §. utolsó bek., 180. §. második bek.). Távol áll a német törvény rendszerétől is, mely csaknem minden bűntett esetében kötelezővé teszi a letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot, mert ha a szökés gyanúja bűntett esetében nem szorul bővebb indokolásra (112. §.), úgy a szökés gyanúja quasi minden bűntettnél vélelmezendő. A biztosíték melletti szabadlábra helyezés kedvezménye alól nem veszi ki a legsúlyosabb bűntetteket sem, mint pl. az osztrák törvény (192. §.) és ha a biztosíték melletti szabadlábra helyezés nagyobbára a biró belátásától függ is, a javaslat minden rendelkezése ama visszautasít-