Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 289 körülményesen szabályozzák az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság kérdését. A jelen ismertetés alapjául a senatus által elfogadott Demőle-féle javaslat szolgál. Emé javaslat szerint a régi négy »parancs (mandat)« fenn van tartva. A Le Eoyer javaslat a »mandat de comparution« helyett a »Passignation á comparaitre« kifejezést használta, a senatus azonban visszaállította a régi terminológiát. Minden parancsban meg kell nevezni a terheltet és a tettet, a törvény szakaszára vonatkozó hivatkozással. Minden parancs a köztársaság egész területén végrehajtható. A »mandat de comparution« egyszerű idézőiével, melylyel a terheltet, feltéve, hogy szökés gyanúja nem forog fenn, és a valóság felderítése nincs veszélyeztetve (»ni danger pour la déeouverte de la vérité«), a bíróság elé idézik. Ha meg nem jelen az idézett, akkor elővezető parancsot (mandat d'amener) adnak ki ellene. A »mandat d'amener« fogalmi köre alatt nem értendő mindig elővezető parancs. Ily parancs folytán elővezetett egyén huszonnégy órán túl nem korlátozható szabadságában. Ez idő alatt a vizsgálóbírónak ki kell hallgatni az elővezetett egyént, és ha az első kihallgatás után arról győződik meg, hogy a tett fogházzal, vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendő: akkor »mandat de dépöt«-ban elrendeli a letartóztatást (l'écrou de l'inculpé sous mandat de depót). Ha huszonnégy óra alatt nem állították a terheltet a vizsgálóbíró elé, vagy ez nem rendelte el a letartóztatást, akkor az elővezetett azonnal szabadlábra helyezendő. A »mandat de dépőt« oly parancs, melylyel a vizsgálóbíró, vagy tettenkapás esetében az ügyész, a terheltet első kihallgatás után tizenöt napra letartóztatásba helyezheti. Ennek hatályát a vizsgálóbíró rendelvénynyel (ordonnance) további tizenöt napra meghosszabbíthatja, mi ellen a terhelt a feltígyelőianácsnál kereshet orvoslást. A »mandat de dépőt« hatályának lejárta előtt huszonnégy órával a fogházfelügyelő tartozik a bíróságot értesíteni. Ha a parancs meg nem újíttatott, vagy »mandat d'arrét« nem hozatott, a terhelt a tizenhatodik nap reggelén szabadon bocsátandó. A »mandat d'arrét« ama parancs, melyben a vizsgálóbíró, vagy más illetékes hatóság a terheltnek karhatalommal elfogatását és fogházba kísérteteset rendeli eí. A vizsgálóbíró eme parancsot a »mandat de dépőt« hatályának megszűnte után, az ennek alapján letartóztatott ellen is kiadhatja. Szabadlábon levő terhelt ellen ily parancs csak szökés esetében, vagy akkor adható ki, ha az elővezető parancs nem volt foganatosítható, ha az ideiglenes szabadlábra helyezés kedvezménye megvonatott, vagy ha az ügy »renvoi« útján correctionalis bírósághoz vagy esküdtszékhez utasíttatott és a terheltnek külömben nincs joga szabadlábra helyeztetésre. Ha a terhelt kihallgatása előtt adatott ki ama parancs: akkor a kihallgatásnak huszonnégy óra alatt meg kell történni stb. Ha »ordonnance de cl6ture«-ben (a vizsgálat befejezte után hozott határozat) vagy a vádtanácsnak határozatában az ügy correctionalis bíróság vagy esküdtszék elé van utasítva és egyúttal elrendelve a »mandat d'arréU : akkor ennek hatálya az ügynek ítélőbiróság elé kerüléséig kiterjed. Ez eseteken kívül a »mandat d'arrét« alapján harmincz napnál tovább senki sem tartható fogva. Mindazáltal a harmincz nap elmultával a vizsgálóbíró további harmincz napra meghosszabbíthatja a »mandat d'arrét« hatályát, mi ellen joga van a terheltnek a felügyelő tanácsnál orvoslást keresni. Ez az eljárás ismételhető is. A »mandat d'arrét« hatályának megszűntét megelőző öt nappal kötelessége a fogházfelügyelőnek a vizsgálóbírót értesíteni. A parancs hatályának meg nem hosszabbítása esetén a megszűnés napját követő napon a terhelt szabadlábra helyezendő. í) Bárminő büntetendő cselekménynyel legyen valaki terhelve: az szabadlábra helyeztetését nem gátolhatja és ez az előzetes letartóztatás bármely szakában foganatosítható. Correctionalis ügyekben az állandó lakóhelylyel biró terhelt megjelenésétől számított öt nap múlva szabadlábra KÉPVH. IORMÁNV. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 37