Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 287 vérfertó'ztetés, tengeri rablás és még egész sora a minősített lopásoknak. A »Supreme court«nak joga van még főbenjáró büntettek esetében is a szabadlábra helyezést biztosíték mellett elrendelni. D) Francziaország. Bármily érdekes volna is a jelen fejezet tárgyát tevő kérdésnek a franczia jogtörténet szempontjából való megvilágítása és különösen az 1670-iki »ordonnance« és az »assemblée constituante« álláspontjának ismertetése, mégis a törvényhozás czéljából elegendő és szükségesebb is a »code d'instruction criminelle« és a későbbi franczia törvények rendelkezéseinek tárgyalása. A »code d'instruction criminelle« szerint sok külömböző alak van előírva, melyek között a gyanúsított személyes szabadságában korlátozható. E formalismus azonban csak igen gyenge védelme az egyéni szabadságnak. A törvény megkülömbözteti ugyanis az idéző parancsot (mandat de comparűtion), az elővezető parancsot (m. d'amener), a letartóztató parancsot (m. de dépőt), a vizsgálati fogságot elrendelő parancsot (m. d'arrét) és a vád alá helyezett letartóztatását elrendelő parancsot (ordoDnance de prise de corps). A »mandat de comparution« egyszerű idézés és akkor van helye, ha az idézett rendes lakóhelylyel bir és csak a correctionalis biróság eljárásának tárgyát tevő vétséggel van terhelve. A »mandat d'amener« tulajdonképen elővezető parancs, melyet a bűntettel terhelt ellen adnak ki és mely kötelezi az idézettet, hogy a parancsot kézbesítő hatósági közeget (huissier) azonnal kövesse. A »mandat de dépöt« előzetes letartóztatás jellegével bir, mely az elővezető parancs következtében megidézett, vagy tettenkapott, vagy oly terheltek ellen van kiadva, a kik vizsgálati fogságba még nem helyezhetők. Eme letartóztató végzésben nem kell megjelölni a letartóztatás okát. A »mandat d'arrét«-t az államügyészség és a terhelt meghallgatása után a vizsgálóbíró hozza és csak az ellen, ki bűntettel van terhelve. Végre az »ordonnance de prise de corps« a vád alá helyezett ellen és szintén, mint a »m. darrét« csak a biróság által hozható. Az utóbbi két határozatban mindig meg kell jelölni a letartóztatás okát. A »code d'instruction criminelle« a terheltek előzetes letartóztatását részint praeventiv szempontból, hogy további büntetendő cselekmények elkövetését megakadályozza, részint a büntetés végrehajtásának biztosítása czéljából, és végre a büntetendő cselekmény felderítésének érdekében tartja indokoltnak. Egyszeü vélelem nem elegendő, hanem nyomós jelenségek (indices graves) szükségesek a letartóztatásra. Tettenkapás esetében, a mennyiben bűntett volt elkövetve, birói parancs nélkül nemcaak az államügyészség, a törvénykezési rendőrség tagjai és minden hatósági közeg, hanem magánszemélyek is gyakorolják a letartóztatás jogát. A csőszöknek és erdővédeknek joguk volt minden egyént letartóztatni, a kit szabadságvesztés-büntetéssel sújtott vétségen értek. Túlszigorú a »code« álláspontja, a mennyiben a bíróságot arra kötelezi, hogy az ellen, a ki bűntettel (crime) van terhelve, azonnal elővezető parancs adandó ki, és ily esetben sem biztosíték melletti szabadlábra helyezésnek helye nincs, sem a vizsgálóbírónak nincs joga a mandat de dépőt-t, vagy a mandat d'arrét-t visszavonni. Következéskép ez hatályában maradt mindaddig, mig vagy meg nem szüntették az eljárást, vagy felmentő Ítéletet nem hoztak. Még correctionalis esetekben sincs joga a terheltnek a biztosíték melletti szabadlábra helyezésre, hanem ez a biróság belátásától függ. A biztosíték minimuma is meg volt állapítva (500 frc). A legtöbb panaszra adott okot a »mandat de dépőt« intézményével való visszaélés, mert