Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 263 A tényleges katonai szolgálatban levők, valamint a csendőrségnek, rendőrségnek s pénzügyőrségnek tagjai a felettes parancsnokság, illetve hatóság utján idézendők meg; közvetlenül csak abban az esetben idézhetők, ha feljebbvaló hatóságuk nincs helyben s a késedelem veszélylyel jár. Ennek indoka a szigorú függőségben keresendő, mely éppúgy érvényesül a katonáknál, mint a csendőrségnél, rendőrségnél s a pénzügyőrségnél. Egyéb közszolgálatban állók vagy olyan magánvállalatbeli alkalmazottak, a kiknek helyettesítése eltávozásuk esetében a közérdek szempontjából szükséges, közvetlenül idézendők ugyan, de feljebbvalójuknak egyidejű értesítése mellett. Az értesítés itt azért szükséges, hogy a feljebbvaló a helyettesítés iránt kellő időben intézkedhessek. Kiszámíthatlan bajt okozhatna, ha pl. egy vasúti pályaőr a feljebbvaló értesítése nélkül idézhető volna s a megidézett nem jelentené be, hogy a bíróság parancsának eleget teendő, el fogja hagyni őrállomásai. A közszolgálatban állók és a magánvállalatoknál alkalmazottak szolgálati szabályzatuk értelmében a megidézésről ugyan rend szerint jelentést fognak tenni feljebbvalóiknak, mindazáltal a javaslat a külön értesítéssel a netáni mulasztás káros következményeit is megelőzni kívánta. 2. Elővezető parancs. A javaslat rendelkezéséből nem következik az, hogy a meg nem jelenés következtében az elővezető parancsot feltétlenül ki kell adni. Az elővezetés nem annyira büntetés, mint a megjelenés kötelességének kényszerítő eszköze, következéskép, ha az idéző hatóság később meggyőződik, hogy az idézettnek megjelenésére nincs szükség: akkor az elővezető parancs kiadása mellőzhető. így értelmezi az elővezető parancs kiadásának kötelességét a franczia semmítőszéki gyakorlat is (1834. november 8.: »L'appreciation des circonstances dans lesquelles le mandat d'amener dóit étre décerné contre l'inculpé, est abandonnée aux lumiéres et á la conscíence du juge d'instruction«). Hogy mi tekinthető az elmaradás alapos okának, ezt az idéző hatóság a concret eset körülményeihez képest van hivatva meghatározni. Mindenesetre elegendő a valószínűvé tétel és nem szükséges szoros bizonyítás az elmaradás okának alapossága mellett. Az előzetes letartóztatás okairól, melyek egyúttal az elővezető parancs okai is, alább az előzetes letartóztatás részletes indokolásánál lesz szó. A mi a külső alakot illeti, erre nézve e javaslat szabálya az, hogy az elővezető parancsnak írásba kell foglalva lenni. Az osztrák perrendtartás (175. §.) nem írja körül tüzetesebben az elővezető parancs alaki kellékeit. A gyakorlatban azonban ugyanazokat a szabályokat követik, melyek az idézőlevél alakjára vonatkoznak. A német birodalmi perrendtartás (134. §.) már meghatározza, hogy az elővezető parancsban tüzetesen meg kell jelölni a terheltet, a terhére rótt büntetendő cselekményt és az elővezetés elrendelésének okát. Hasonlóan rendelkezik csaknem minden ujabb törvény és törvényjavaslat. Ugyanezeket a kellékeket emeli ki a javaslat is (131. §.). Szerinte szükséges, hogy a terhelt oly módon legyen megjelölve, mely minden személycserét megelőz. Szükséges az is, hogy az elővezetendő tudomást nyerjen az elővezető parancsból arról, hogy minő büntetendő cselekménynyel terhelik. Nem elegendő tehát csak a büntetendő cselekmény általános megjelölése, pl. hogy lopással van terhelve, hanem az individuális körülményeket, azaz a tettet is röviden meg kell jelölni. Végre, mivel az elővezetés okai annyira különfélék lehetnek: szükséges azokra is rámutatni. Különösen ki kell tűnni az elővezető parancsból, hogy meg nem jelenés, vagy előzetes letartóztatás oka miatt rendelték-e el. Az utóbbi esetben nem szükséges oly körülményesen megjelölni az okot, mint az előzetes letartóztatást elrendelő végzésben, sőt az is elég, ha egyszerűen ki van emelve, hogy az előzetes letartóztatás valamely törvényes oka fenforogni látszik. Ezzel éppen nincs kimerítve az elővezető parancs minden alaki kelléke. Ezek közé tartozik még: az elővezetést elrendelő hatóságnak megjelölése, a hivatalos pecsét és az aláírás (131. §. 2. bek.).