Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 247 sokkal jobb ez a terhelt érdekei szempontjából, mint ha a legtávolabbi gyanú elegendő arra, hogy azonnal a birói apparátust hozza ellene mozgásba; mert nem lehet tagadni, hogy sokkal nagyobb súlylyal nehezedik a terheltre a birói határozatban ellene constatált gyanú és sokkal inkább nyilvánosságra kerül is az ügy, mint mikor még az ügyészség vezetése alatt történik a nyomozás. Egyébiránt a facultativ vizsgálat rendszere nem ad hatalmat arra, hogy a terheltet birói cognitio nélkül lehessen a főtárgyalás kellemetlenségeinek kitenni. A terheltnek módjában van a vizsgálat elrendelését kérni és még a vádirat ellen használható kifogásokban is kifejtheti a kellő perelőkészítés hiányát és kérheti ennek pótlását. A birói cognitio tehát mindig biztosítva vau. Még a közvetlen idézés eseteiben sem lehet a terheltet megelőző birói határozat nélkül a főtárgyalásra idéztetni. De a terhelt szabadságjogaira nézve sem járhat veszélylyel a scrutinialis eljárás, mert mind az előzetes letartóztatás, házkutatás, lefoglalás, mind a terhelt kihallgatása nem valami formátlan, hanem határozottan szabályozott eljárás szerint történik, és mihelyt személyes vagy egyéb fontos szabadságjogokról van szó, a biró végzi az illető cselekményeket a nyomozó eljárás számára. Ha pedig a legsürgősebb esetekben a nyomozásra illetékes hatósági közegek szemlét, lefoglalást, személymotozást, házkutatást vagy előzetes letartóztatást eszközölnek: a vizsgálóbíró határozatát tartoznak sürgősen kieszközölni. Nem lehet tehát a scrutinialis eljárás ily berendezése mellett ama kifogást érvényesíteni, hogy az a személyes szabadság érdekeire nézve veszélyes volna. így mérlegelve a kötelező és facultativ vizsgálati rendszer hasznait és kárait: a jelen javaslat nemcsak hogy a facultativ vizsgálati rendszert adoptálta, hanem még messzebb ment, mint akár a franczia, akár a német vagy osztrák perrendtartások. Messzebb ment t. i. anynyiban, hogy csakis a halállal vagy életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtott cselekmények esetében teszi feltétlenül kötelezővé a birói vizsgálatot, minden más büntetendő cselekmény tekintetében pedig, bizonyos feltételek mellett, megengedi a formális birói vizsgálat mellőzését. De erről alább lesz szó. I. A vizsgálat czélja és elrendelése. (102—108. §§.) 1. A törvényhozások többsége szükségesnek tartotta útmutatást adni a bírónak a vizsgálat czéljáról, és a franczia vizsgálat hibáit sokan éppen abból származtatják, hogy a törvény mellőzte ama czéloknak megjelölését. A javaslat tehát a főtárgyalás elrendelésének lehetővétételét tűzi ki a vizsgálat egyik feladatává (102. §.) és ezzel ki van fejezve ama szabály, hogy a vizsgálati eljárás első sorban a vádló, illetőleg a vádtanács tájékoztatására szolgál. A tulaj donkép eni bizonyító eljárás a főtárgyaláson történik. A vizsgálóbírónak tehát mindenekelőtt arra kell figyelmét fordítani, hogy van-e büntetendő cselekmény, és kötelessége összegyűjteni azokat az adatokat, melyek alkalmasak lesznek bizonyítékokul szolgálni akár a terhelt ellen, akár mellette. Nem szabad ennélfogva a vizsgálóbírónak a legapróbb és éppen nem releváns részletekre kiterjeszteni a vizsgálatot. Sőt általános szabályul lehet felállítani, hogy tekintettel a főtárgyalás közvetlenségére, a vizsgálatnak lehetőleg rövidnek kell lenni. Ha nem is lehet szabatosan megvonni a vizsgálat alaki határát és mindig az eset összszerű körülményei az irányadók, a 102. §-nak ama kijelentése, hogy a főtárgyalás elrendelhetése, illetve az eljárás megszüntetése képezik az adatgyűjtés határát, kellő vezérelv gyanánt szolgál, és útmutatása mellett a vizsgálóbirák úgy