Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

238 870. szám. elutasításra, áttételre vagy a vizsgálat indítványozására, illetve a vádirat beadására. Ily esetben tehát tulajdonképeni nyomozás nem történik. Más esetekben ellenben kénytelen az ügyészség vagy maga, vagy a rendőrség, esetleg bíróság közbenjárása mellett tüzetesebb nyomozást teljesíteni, mielőtt további teendőire nézve határozhat. Mindenesetre ott, hol külömben is kötelező a vizsgálat, a körülményekhez képest néha vagy teljesen mellőzhető a scrutinialis eljárás, vagy csak oly határok közé szorítandó, hogy a vizsgálat indítványozására elegendő alap legyen. Ha azonban a közvádló a vizsgálat mellőzését veszi czélba, a nyomozó eljárásnak mindenesetre kimerítőbbnek kell lenni, mi természetesen nem azt jelenti, hogy minden a legapróbb részletekig kinyomozandó, mert hisz a modern vádperben még a vizsgálatnak sem jut ez a feladat. Arra nézve, hogy mikor elegendők az adatok a vizsgálat indítványozására, az ügyész meggyőződése szerint határoz és így indítványának benyújtásával a nyomozó eljárás önként nyer befejezést. h) A megszüntetés esetei négy pontba vannak foglalva. Az 1. pont szerint mellőzni kell, illetve meg kell szüntetni a nyomozást, ha büntetendő cselekmény nem forog fenn. Ha tehát a tett nem sérti a büntető törvények egyetlen rendelkezését sem; ha törvényes akadályba ütközik a vád emelése, pl. a házasságtörés esetében az elválás ítéletileg még nincs kimondva; ha a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok forog fenn (halál, elévülés, kir. kegyelem stb.); ha beszámítást kizáró ok minden kétségen kivül fenforog; ha a cselekmény megszűnt büntethető lenni, pl. kiderült, hogy már egyazon tettért a bűnvádi eljárás befejezést nyert, hogy az erőszakos nemi közösülés elkövetése után a házasság létrejött stb.: a nyomozás tovább nem folytatható. A 2. pontban foglalt ok, a sértett fél indítványának hiánya, nem szorul bővebb felvilágosításra. A 3. és 4. pont szerint nem kell vádat emelni, illetőleg meg kell szüntetni a nyomozást, ha az ügyészség meg van győződve, hogy egyáltalában nincs semmi bizonyíték, vagy hogy annak megszerzése rendkívüli nehézségekbe ütközik. Ha tehát az elkövetett büntetendő cselekménynyel senki sem gyanúsítható, vagy ha volnának is bizonyítékok, de a cselekmény jelentősége nin«s semmi arányban a fáradsággal és költséggel, mibe a bizonyítékok megszerzése kerülne, akkor helyes az opportunitás szempontját érvényre emelni és a nyomozást megszüntetni. Minthogy a nyomozó apparátus feje a kir. ügyészség, a nyomozás megszüntetésének jogát csakis az ügyészség hatásköréhez lehetett utalni. Következőleg a rendőri hatóságok és bíróságok azonnal kötelesek a további nyomozó lépéseket megszüntetni, mihelyt a kir. ügyészség őket értesíti, hogy az ügyben megszüntető határozatot hozott. Mindazáltal e szabály alól egy kivételt mégis kellett construálni; arra az esetre nézve t. i., midőn a vádat magánvádló képviseli. Ilyenkor a kir. ügyész rendszerint nem avatkozik a nyomozás vezetésébe, s így a nyomozást vezető rendőri hatóság főnöke (84. §.) ugyanazokat a jogokat gyakorolja, melyek a kir. ügyészt illetik; t. i. ő határoz a nyomozás befejezése és megszüntetése tárgyában. A kir. ügyészség megszüntető határozata ellen elegendő biztosíték a sértett félnek az a joga, hogy vagy átvállalja a vád képviseletét, vagy a főügyészhez, folyamodhat a megszüntetés ellen. A rendőrséggel szemben pedig az szolgál biztosítékul, hogy a magánvádló törvényszéki eljárás tárgyát tevő ügyben a vizsgálatot indítványozhatja, járásbirósági ügyben pedig a járásbírósághoz fordulhat feljelentésével vagy indítványával. Hogy azonban az érdekeltek e jogukat gyakorolhassák, mulhatlauul szükséges, hogy a megszüntetésről a feljelentést tett sértett értesítve és egyúttal a megszüntető végzéssel szemben