Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

2? 8 870, szám. de késedelem esetében többe* már nem volnának megállapíthatók. Ilyen esetekben a járásbíróság saját belátása szerint mérlegeli az újonnan felmerült adatokat s a»szükséghez« képest köteles a bizonyítékokat a kir. ügyészség értesítése s újabb megkeresés bevárása nélkül megszerezni (86. §. második bek.). Midö'n a javaslat felállítja azt a szabályt, hogy a nyomozást rendszerint a kir. ügyészség rendeli el és vezeti, egyúttal kimondja azt is, hogy a kir. ügyész nemcsak a nyomozás vezetésére, hanem annak teljesítésére is jogosítva van. (84. §. első bek.) Nagy ellentét volna az, ha*a kir. ügyész megkerestetné s utasíthatná a rendőri hatóságokat a nyomozás teljesítésére, de ö maga olyan jogokat nem gyakorolhatna, mint az alája rendelt rendőrség. De nemcsak a logika követeli, hogy az ügyészség ugyanazokat a perjogi cselekményeket végezhesse is, melyeknek teljesíté sere a rendőrséget utasíthatja, hanem a czélszerűség is. Gyakran súlyos bűntettet követnek el, vagy a bűncselekmény szálai annyira összekuszáltak; hogy a bűntett kiderítésére a legképzettebb orgánum működése szükséges. Ilyenkor a kir. ügyésznek mint legszakavatottabb és rendszerint legtapasztaltabb közegnek személyes közbelépése nem nélkülözhető. Ha a nyomozást a legfontosabb esetekben is a rendőrségre kellene bíznia, ha e megbízásnál nem mérler gelhetné azt, hogy a helyi s személyes viszonyok figyelembevételével a rendőrség képes-e a nyomozás igényeit kielégíteni, akkor e pouvoir megtagadásával az igazságszolgáltatás szenvedne csorbát. Fel kell tehát a kir. ügyészséget ruházni a nyomozás teljesítésével is. Sőt természetszerűleg a kir. ügyészakkor fog feladatának legjobban megfelelni, akkor szerezhet legalaposabb informatiot, ha ott, a hol szükséges, a nyomozást személyesen teljesíti. A nyomozás czélját a javaslat 83. §-a határozza meg. Minthogy a nyomozás a vádló tájékozására szolgál, s a vádló két irányban szerezhet tájékozást, t. i. hogy a vádat emelje-e vagy ne: a nyomozás tárgyát e kettős szükséglet határolja el. A világosság és szabatosság kedvéért tehát a nyomozás czélját mindkét irányban meg kellett jelölni. II. A feljelentés és a magánindítvány megtétele és a felhatalmazás megadása. (87-92. §§.) 1. A javaslát (87. §.) minden hatóságnak és hatósági közegnek kötelességévé teszi a hivataluk körében, vagy más módon tudomásukra jutott hivatalból üldözendő bűncselekmények feljelentését. A bűncselekmények felderítése és a tettesnek felelősségre vonása elsőrendű állami érdek. Lehetetlen tehát megengedni, hogy a közbiztonsági közegek a jelenlétükben történő vagy hivataluk körében észlelt bűncselekmények előtt szemet hunyhassanak. Az egyes hatósági közegek szolgálati utasításai rendszerint szorosan körülírják a feljelentési kötelesség körét. A szakasz rendelkezése természetesen a bíróságokra is vonatkozik, melyek szintén kötelesek a hivataluk körében észlelt bűncselekményeket az ügyészség tudomására hozni. Ama fontos állami és közerkölcsiségi érdek, mely a közhatósági közegek feljelentés iránti kötelezettségének alapja, logikai folyományaként azt is követeli, hogy ezek a közegek az elvitelnek, elrejtésnek vagy megváltozásnak kitett bűnjelek, nyomok és általában a bizonyítékul szolgálható tárgyak megőrzéséről is gondoskodjanak, mert ily természetű intézkedések nélkül igen sok esetben maga a feljelentés is illusoriussá válna. 2. A 88. §. tartalma szorosan büntető rendészeti jellegű. Ugyanis annak megítélését, vájjon ninc3-e ok esetleg a bűnvádi eljárás megindítására, midőn valaki nem természetes halállal múlt ki, vagy midőn ismeretlen egyén holttestét találták, nem lehet á közbiztonsági közegek, főleg a kis községek kellő műveltséggel nem biró elöljáróságára bízni. Ezért rendeli a javaslat, hogy ily halálesetről vagy a kir. ügyészségnek, vagy ha a járásbíróság közelebb van, eui.ek