Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 215 osztrák perrendtartás (74. §.) is, a külön felfolyamodás megengedését nem találta gyakorlati okokkal igazoltnak (69. §. utolsóelőtti bekezdés). III. A Tár. ügyészség tagjainak kizárása és mellőzése (73—75. §§.). Hogy a kir. ügyészség tagjaival szemben miért szükséges kizáró okokat felállítani és hogy ezeken kívül a terhelt részéről egyéb aggályossági kifogás ellenök miért nem érvényesíthető, már fennebb elő volt adva. A kir. ügyészség tagjaira (koronaíigyész, főügyész és ezek lielyettesei, kir. ügyész, alügyészek, ügyészségi megbízottak) vonatkozó kizáró okok tekintetében a 73. §. mindenekelőtt egyszerűen utal a 64. §. 1., 2., 3., 4., 6. pontjaira. Egyazon okokat, a melyek miatt az épp most idézett szakaszokban előadott viszonyok valamely concret ügyben a birót és a jegyzőkönyvvezetőt hivataluk gyakorlatából kizárják, vette a javaslat döntőknek a kir. ügyészség tagjai irányában felállított kizárási esetek megállapításánál. Ha a kir. ügyészség szereplése a javaslat szerint nem egyszerű ügyféltevékenység, hanem teljes pártatlanságot igénylő közhatósági hivatás: akkor jogos és méltányos, hogy az ügyészség tagja a saját és a hozzá közel állók ügyében (64. §. 1—4. p.) el ne járhasson. A 64. §.3. és 4. pontjaiban meghatározott viszonyokat ki kellett terjeszteni a terhelt védőjére is, nehogy a közvádlói tevékenységet a védőhöz való közel rokonsága stb. elfogulttá tegye, vagy ennek feltevésére adhasson okot. Az ügyészségi tagok kizáró eseteinek meghatározásánál nemcsak a »sua causa« és az ennek kiegészítéséül tekintendő közeli rokonsági stb. viszonyok veendők figyelembe, hanem szükséges, hogy kizáró ok legyen a kir. ügyészség tagjának a perben teljesített oly megelőző szereplése, mely az ügyészi feladat elfogulatlan betöltésével össze nem egyeztethető. Nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy azt, a ki a perben már birói vagy védői hivatást töltött be, a sértettet képviselte, mint tanú vagy szakértő a bizonyító anyag fejlesztéséhez a saját tevékenységével járult, oly szálak csatolják az ügyhöz, melyek az ügyészi feladat elfogulatlan betöltésénél legalább is feszélyezők. Mindezeket a kizáró okokat már az 1871: XXXIII. törvényczikk 11. §a felsorolja. A javaslat a kizáró okok felállításánál figyelmen kívül hagyta az 1871: XXXIII. törvényczikk 10. §-ában foglalt rendelkezést: »A ki a törvényszék valamely tagjával fel- vagy lemenő ágban rokon, vagy azzal harmadíziglen oldalrokonságban, vagy.másodiziglen sógorságban áll: azon törvényszéknél kir. ügyészi teendőket nem teljesíthet*. E rendelkezés, mint szorosan az ügyészi szervezet köréhez t&rtozb, nem sorolható a kizáró okok közé. A kizáró okok lényege az, hogy mindig csak bizonyos bünügygyel szemben teszik a birót vagy ügyészségi tagot alkalmatlanná az eljárásra. Az 1871 : XXXIII. törvényczikk 10. §-a pedig általában, tekintet nélkül egyes bűnügyekre, állapítja, meg azokat a viszonyokat, melyek között az ügyészi teendőt valamely törvényszéknél nem teljesíthet. A javaslat tehát a kizáró okok helyes értelmének felel meg, midőn úgy az ügyészség tagjainak kizárásánál már említett, mint a bíróság tagjainak kizárásánál az 1869 : IV. t.-cz. 16. §-ának második bekezdésében megjelölt viszonyokat nem tartja a kizáró okok közé illeszthetőknek. Az együtt alkalmazást kizáró eme viszonyok tárgyában a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. törvényczikk 41—43. §-ai rendelkeznek. A 75. §. egyrészről meghatározza azt az eljárást, melyet az ügyészségi tagnak követni kell, midőn az ellene fenforgó kizáró oknak maga jő tudomására, másrészről e szakasz a felek által kérhető mellőzésre vonatkozó eljái-ást szabályozza. A javaslat hűen ahhoz az elyhez, hogy a kir. ügyészségnek függetlensége a bírósággal szemben épségben maradjon, a bíróságnak az ügyészségi tagok kizárására és mellőzésére nem ad semmi befolyást. Következéskép a bíróságnak nincs joga vizsgálni, hogy a kir. ügyészség eljáró tagja ellen forog-e fenn kizáró ok vagy nem. Maga a kir. ügyészség lévén felelős azért, hogy tagjai a kizárás eseteiben az eljárástól tartózkodjanak, az ügyészségi szervezet keretén belül kellett megoldani a kizárási és mellőzési eljárást is.