Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

206 N 870. szám. hallgiittatni. A közvádló hivatalból tartozik gondoskodni arról, hogy az érdekeltség ez eseteiben el ne járjon, de ellenében a visszavetés joga nem gyakorolható. Mindazáltal, ha a fennebb előadott viszonyok valamelyikében álló közvádló az ügybe beavatkozik, a felek jelentésére a törvényszék más közvádlóra bizza a további eljárást és a közvádlót megfelelő kárpótlásban marasztalja el. Körülményesen szabályozza a javaslat a visszavetés tárgyában követendő eljárást és helyettesítés módját (87—91. §§.). Az 1844-iki javaslat e bíráskodási képtelenség kérdésével a X. fejezetben foglalkozik, a közvádló kizárásának eseteiről a IV. fejezetben (34—36. §§.) rendelkezik, a vizsgálóbirák ellen gyakorolható visszavetési jogot a III. fejezetben (19—23. §§.) és végre azokat az eseteket, melyekben az ítélő birák vethetők vissza, a VII. fejezetben (77—80. §§.) tárgyalja és mivel lényegökben e rendelkezések nem térnek el az 1843-iki javaslat szabályaitól, közelebbi ismertetésök mellőzhető. Az 1872-iU javaslat (15. §.), az 1868 : LIV. t.-cz. 56. §-ának hatályát a bűnvádi eljárásra is kiterjesztette. Ez eseteken fölül még kizáró oknak vette e javaslat azt az esetet, ha a biró bíróvá kineveztetése előtt a fenforgó ügyben, mint a kir. ügyészség tagja működött. A kizáró okokat a javaslat a vizsgálóbirákra is kiterjesztette és végre kimondta, hogy az a biró, a ki valamely ügyben mint vizsgálóbíró járt el, nem vehet részt a törvényszéknek ugyanaz ügy fölötti tanácskozásában, A kir. ügyészség tagjainak kizárása eseteiről az 1871 : XXXIII. t.-cz. 11. §-a rendelkezik. Az 1853-iki osztrák perrendtartás (52—59. §§.) mindennemű büntető eljárási cselekményből kizárja azt a birót és jegyzőkönyvvezetőt, ki maga a sértett, kihez a vádlottat vagy sértettet házassági kötelék csatolja, ki a vádlottal (védővel), sértettel (vádlóval), fel- vagy lemenő ágbeli, másodiziglen oldalágú rokonságban vagy sógorságban, örökbefogadó, nevelőszülei, gyámi, hitelezői vagy adósi viszonyban áll. Ki van zárva továbbá a bíráskodásból vagy jegyzőkönyvvezetésből az, ki az ügyben, mint tanú vagy szakértő ki volt hallgatva, mint ügyész vagy védő működött; a végtárgyalásból és a felsőbb folyamodású bíráskodásból az, ki az ügyben vizsgálóbíró volt, illetőleg, ki az ügyben valamely határozat hozásában az első bíróságnál résztveit. Nem lehet továbbá a felebbviteli bíróságnál előadó vagy elnök az, a ki a vizsgálóbíróval, vagy alsóbirósági előadóval a fennebb megjelölt rokonsági vagy sógorsági viszonyban van. E kizáró okokon kívül mind a vádló, mind a vádlott és a sértett jogosítvák oly okok felhozására és bizonyítására, melyeknél fogva a biró vagy jegyzőkönyvvezető elfogulatlanságát kétségbe vonhatni. . E vázlatos utalás a külföldi és a hazai jogra eléggé mutatja, mily gonddal és lelkiismeretességgel igyekeznek a törvényhozások biztosítani az igazságszolgáltatás pártatlanságát. A legtöbb törvényhozás nemcsak feltétlen kizáró okokat jelöl meg, hanem tért nyit arra is, hogy a felek kifejezést adhassanak a biró pártatlansága iránt táplált legkülömbözőbb aggodalmaiknak is és megadja a módot arra, hogy ha a kifogás alapos, méltánylásra is találjon. Hasonló iránynak hódol a jelen javaslat is. Mindenekelőtt abból az alapelvből indul ki, hogy nemcsak tüzetesen meghatározható és hivatalból figyelembe veendő kizáró okok, hanem az egyes birói személyekre vonatkozó oly egyéni körülmények is foroghatnak fenn, melyek az eljáró birói személy teljes elfogulatlanságát valóban kétségessé tehetik, de melyeket nem lehet tüzetes, előre meghatározott tételekbe foglalni. Ezért a javaslat ama rendszerhez csatlakozott, mely külömbséget tesz a kizárás és a mellőzés között. \