Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
202 870. szám. eljárás sikerének . meghiúsítására. De intézkedni kell arról a képzelhető esetről is, hogy az eljárás czéljai még a védővel szemben is szükségessé teszik a feljegyzéseknek vagy egy részöknek titokban tartását. Csak ez esetben, s így csak kivételesen teszi a javaslat az előkészítő perszak vezetőjének kötelességévé, hogy a szabálytól eltérjen és az iratoknak, vagy egy részöknek közlését megtagadja. Az iratok titokban tartásának szüksége a vádirat, vagy a megszüntető indítvány beadása után a már fennebb említett okoknál fogva megszűnik, azután tehát a megtekintés feltétlenül meg volt engedendő. Az ausztriai törvény 45. §-a, a javaslat rendszerével ellenkezőleg, arra látszik utalni hogy az iratok titokban tartása a szabály. Megtekintésüket csak akkor engedi meg, ha ezt a vizsgálóbíró vagy a vádtanács »az eljárás czéljaival összeférőnek találja«. Ez az intézkedés elvileg alig egyeztethető össze a védelem szabadságával. Liberálisabb a német törvény, melynek 147. §-a azt rendeli, hogy a védő használhatja az iratoknak ama részeit, melyek a terhelt vallomását, a védő facultativ közbenjárása mellett történő birói cselekmények feljegyzését és a szakértői véleményeket tartalmazzák, az akták egyéb részeit pedig csak akkor tekintheti meg, »ha ez a vizsgálat czéljait nem veszélyezteti«. A német törvény álláspontját a javaslat is elfogadandónak találta,, mert okszerííleg oly eljárási cselekményekről felvett iratok megtekintése meg nem tagadható, melyeknél a terhelt vagy a védő jelen lehettek volna; mert továbbá a javaslat abból indult ki, hogy a védelem sikere érdekében mindig meg kell engedni azt, hogy a védő a terhelt vallomásáról hiteles értesülést szerezhessen. c) A 63. §. utolsó bekezdése, mely rendeli, hogy a személyes szabadságot érintő, valamint a perorvoslattal megtámadható határozatok a védővel közlendők, hasonlókép a védelem könnyítésére szolgál és azon a magától értetődő okon alapszik, hogy a per fontosabb mozzanatai minden körülmények között közlendők az eljárásnak törvényes ellenőrzőjével. d) A védelmi szempontoknak minél alaposabb érvényesítése szükségessé teheti azt is, hogy a terhelt több egyént bízzon meg ügye gondozásával. Bonyodalmas ügyekben ez kétségtelen haszonnal járhat, de külömben sincs ok a terhelttől megtagadni e kedvezményt, ha megnyugtatására szolgál. A javaslat 53. §-ának utolsó bekezdése meg is engedi, azonban e jogot a fó'tárgyalásra szorítandónak tekinti azért, mert, mint már fennebb említve volt, több védőnek már az előkészítő eljárásban való alkalmazása a védelem egységét és az eljárás gyors menetét veszélyezteti; mert az előkészítő eljárás rendszerint nem egyhuzamban, hanem szakadozva megy végbe és nem contradictorius; továbbá mert az eljárás e szakában a bíróságok tárgyalásai sokkal egyszerűbbek, semhogy több védőnek együttes szereplése indokoltnak mutatkoznék. Az ügymenet érdeke követeli annak elrendelését, hogy a perbeszédek száma szaporítva akkor se legyen, ha több védőnek együttes működése meg van is engedve. e) A felhozott §-okon kívül a javaslat még számos más helyein is rendelkezik a védői tiszttel járó jogokról. A vizsgálat alatt a 117. §. szerint a terheltet megillető korlátlan indítványozás! jog kétségtelenül a védő közvetítésével is gyakorolható és csak ekkor lesz élő valósággá. Ez oly befolyást biztosít a védelemnek, melynél fontosabb az egész eljárásban alig található. Módjában van az ügyet már az előkészítés alatt úgy irányozni, hogy védettje főeljárás nélkül szabadul. A vizsgálat folyamán csak oly cselekményeknél nem lehet jelen a védő, a melyekből a vádló is ki van zárva. Igen fontos vizsgálati cselekmények (birói szemle, házkutatás, lefoglalás, iratok átkutatása és a szakértők kihallgatása) csak akkor teljesíthetők a védő értesítése nélkül, ha ezt az eljárás czélja nem engedi meg, vagy ha a késedelem veszélylyel jár (126. §.). Megidézendő a védő oly tanuk kihallgatásához is, kik a főtárgyaláson előreláthatólag nem
