Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

180 870. szám. A pótmagánvád emelésének joga tekintetében a javaslat szerint teljesen közömbös az, hogy a vádat képviselt kir. ügyészség mellett a sértett tett-e lépéseket a bizonyító anyagnak beszerzése vagy kiegészítése körül (50. §), vagy magánjogi igényének érvényesítése végett csatlakozott-e a bűnvádi eljáráshoz vagy sem (51. §.). A pótmagánvád emelésére általában minden sértett jogosult, tekintet nélkül arra, hogy élt-e fennebb említett jogaival. Másrészt a sértettnek a fennebb érintett irányban való korábbi működése nem tekinthető vádló gyanánt való jelentkezésnek s igy nem elégséges a vád fentartására. Ehhez szükséges, hogy a sértett kifejezetten Mjelen'.se, hogy a vádat átveszi, fentartani kívánja. A kir, ügyészségnek vádelejtése ugyanis elővéleményt kelt arra nézve, hogy a vádra nincs alap, czélszerű volt tehát az eljárást félbeszakítani és ujabb vádnak határozott emelését bevárni. A régibb jelentkezésnek hallgatag fentartása korántsem tekinthető a vád alapossága mellett nyilatkozó erős meggyőződés oly kétségtelen tanúságának, mint az expressis verbis való jelentkezés. Ily ellensúly pedig a kir. ügyészség vádelejtésével szemben mellőzhetetlen. A javaslat tehát kívánja, és ez már fennebb is ki volt emelve, hogy a pótmagánvádra jelentkezés határozott nyilatkozattal történjék s erre az ügyben már működött (50., 51. §§.) sértett is kötelezve legyen. Eltekintve a vádra jogosultság alapjától, a pótmagánvádlónak perbeli állása az alább felsorolandó eltérésekkel, megegyez a főmagánvádlóéval s ezért rendelkezik rólok a javaslat együttesen (43. §.).. Csak két külömbség hozható fel. Az egyik, hogy a főmagánvádló mindig egyúttal magánindítványra jogosult, tehát vádindítványának visszavonása, ha ő az egyetlen magánindítványra jogosult, az eljárás megszüntetését eredményezi (BTK. 116. §.), mi a pótmagánvádlóról nem áll. De ez inkább az anyagi büntetőjog körébe esik. A másik külömbség az, hogy mig a főmagánvádló a vádlott bűnösségének megállapítása végett ugyanolyan feltételek alatt kérhet újrafelvételi, mint a kir. ügyészség (449. §.): addig a pótmagánvádló él van zárva a perújítás kérésétől (43. §. utolsó bekezdés). Ennek oka az, hogy ha már a kir. ügyészség — a vád képviseletének megtagadásával — és a biróságok is egybehangzókig kimondták a sértett feljelentéséről, hogy annak nincs elegendő alapja: akkor teljesen igazolt őt elzárni attól, hogy még ujrafelvétel útján is zaklathassa a terheltet és a bíróságokat. A többi jogok, melyek a pótmagánvádlót az eljárás folyamában illetik, eléggé meg vannak jelölve a főmagánvádlónak fennebb ismertetett jogkörére való utalással. Meg kell azonban jegyezni, hogy a pótmagánvád feltételei épp oly gyakran megvannak a törvényszéki, mint a járásbirósági eljárásban, mert érvényesítése nemcsak egyes meghatározott törvénysértésekre nézve, hanem minden bűntettre, vétségre és kihágásra nézve meg van engedve, melynél sértett előfordulhat. Pótmagánvád esetében tehát a kir. ügyészség egyes jogainak megszorítása, mint a vizsgálathoz nem kötött vádemelésnek kizárása és a közvetlen idézés indítványozhatásának összefüggés esetére való korlátozása (282. §. második bekezdés) nagyobb jelentőséget nyer, mint a főmagánvádnál. Ama tekintetek, melyeknél fogva a kir. ügyészségnek a főm agán vádra indított eljárásba való beavatkozás feltétlenül meg van engedve, sokkal nagyobb figyelmet igényelnek a pótmagánvád eseteiben. Itt már nem oly jelentéktelen bűncselekmények szolgálnak a vád alapjául, melyek csak kivételesen érinthetik a közérdeket, hanem a legsúlyosabb bűntettek tárgyában folyhat az eljárás. A kir. ügyészség tehát okvetetlenül fel volt jogosítandó arra, hogy a vádat, melyet jogi meggyőződése alapján, vagy opportunitási okokból el nem vállalt, illetőleg elejtett, ismét átvehesse, ha előbbi határozatának helytelenségéről, illetőleg czélszerűtlenségéről meggyőződik (35. §.). A 42. §. első bekezdése annak a sértettnek, kinek feljelentése alapján a kir. ügyészség nem emelt vádat (34. §.), nemcsak a pótmagánvád emelésének jogát adja meg, hanem őt kettős jogorvoslat közt való alternatív választás jogával ruházza fel, tudniillik teljesen szabad belátására