Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

174 870 szám. elkövetett vagy megkísértett bűncselekmény, vagyis a »sértett«, mely fogalom alá talajdonképen az egyedül technice különválasztott »magánindítványra jogosult« (13. §. 9-dik bekezdés) is tartozik. De abban, hogy a javaslat a BTK. szerint nagy számot tevő indítványi bűncselekmények miatt a magánindítványra jogosultnak, tehát vérfertőzés esetében (244. §.) a szülőnek vagy gondnoknak, házasságtörés esetében (246. §.) a sértett házastársnak, hitelezés ravasz kieszközlése esetében (384., 390. §§.) a hitelezőnek stb. is megengedi a magánvádat, lényeges kibővítés van foglalva. Még inkább bővítette a javaslat az osztrák törvényben vont keretet a sértett fogalmának tág meghatározásával. Potmagánvágra e szerint nemcsak a magánjogi sérelmet tényleg szenvedettet jogosítja, hanem azt is, M nem csak magánjogaiban volt megtámadva, habár a támadás jogain nem is ejtett csorbát. Mindkét kibővítés nagyon jogosult. A kinek a törvény a bűnvádi eljárás megindítására döntő befolyást adott, joggal követelheti, hogy ha a kir. ügyészség vádat nem emel, vagy azt elejti, az eljárásnak megindítását vagy a megindított eljárás folytatását és igazságos befejezését is szorgalmazhassa. Az pedig, a kit súlyosan sanyargattak, vagy szabadságától megfosztottak, a nélkül, hogy testi sértést, vagy vagyoni kárt szenvedett, a ki ellen súlyos bűntettet kíséreltek meg, úgy, hogy abból vagyoni sérelem nem keletkezett, vagy a kinek állampolgári, honossági jogai, vagy családi állása ellen magánjogi érdekek megsértése nélkül követtek el bűncselekményt: legalább is oly jogos igénynyel bir a vádlásra, mint az, kinek néhány ablakát betörték. Ezt a javaslat elkerüli, midőn kimondja, hogy mindaz, kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkísértett btíncselemény, habár abból tényleges kár nem is származott, magánvádra jogosult (13. §. hatodik és hetedik bekezdések, 41. és 42. §§.). És ezzel azt is elkerüli, hogy a kir. ügyészség a honpolgároknak nem magántermészetű, de azért ezeknél esetleg sokkal értékesebb jogai ellen elkövetett bűncselekmények tekintetében, vádmonopoliumot gyakorolhasson. Másrészt mivel a javaslat a magánvádlói jogok gyakorolhatásához mégis okozott vagy megkísértett egyéni jogsértést követ el, távol marad az eventualis aetio popularistól, mely ellen mind a kir. ügyészség intézményének alapelvei, mind fontos állami érdekek is harczolnak. b) A magánvádlói és a csatlakozói jogoh megszerzése. Minthogy a magánvádló és a csatlakozó fellépése esetleg fontos perjogi következményekkel jár, minthogy továbbá a bíróságnak, a kir. ügyészségnek és a terheltnek tudni kell, hogy ki képviseli a vádat, illetőleg ki működik közre annak képviseletében, szükséges, hogy a magánvád emelése constatálható legyen. Ezt bizonyos formaságok biztosítják, melyekhez a magánvádlóként, illetőleg a csatlakozó gyanánt való eljárhatás kötve van. A javaslat a magánvádló jogainak megszerzéséhez a magánvádlóul való jelentkezést követeli (52. §.). A fomagáuvádló vádindítványa vagy vádirata már magában megfelel eme kelléknek, ez tehát nincs külön bejelentésre kötelezve. (52. §. harmadik bekezdés). Hasonló áll a pótmagánvádlóról akkor, ha megengedett perorvoslattal él. (52. §. második bekezdés). Egyéb esetekben azonban mind a pótmagánvádlóként, mind a csatlakozó gyanánt eljárni kivánó, köteles vonatkozó szándékát az ügygyei, annak perszakához képest éppen foglalkozó hatóságnál bejelenteni, ellenkező esetben magáuvádlónak nem tekinthető s mint ilyen el nem járhat. A bejelentés nincs meghatározott alakiságokhoz kötve, tehát szóval vagy Írásban terjeszthető elő. Mivel előre nem lehet látni, hogy az eljáró vádló működése mikor fog kiegészítésre vagy pótlásra szorulni, a magánvádlóul, illetőleg a csatlakozó gyanánt jelentkezést az ügy jog-