Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

166 870. szám. Ugyanaz mondható Angolország törvényeiről és joggyakorlatáról. Ez országnak a vád képviseletére nézve érvényben levó' sajátszerű intézményei, melyek szerint bűncselekményeket bármely honpolgár feljelenthet (charge of information), azok tárgyában a vádat (priváté prosecutor), de nem saját, hanem a korona nevében képviseli, sőt erre rendesen bírság és kezesség által kötelezve van, melyek szerint továbbá a közvádlónak (Attorney generál, director of public prosecution) fellépése kivételes és nagyobbára csak a priváté prosecutor hiányát pótolja (Vict. 42., 43. t. 22. c): a eontinentalis törvényhozások magánvádjával kevés érintkező pontokat mutatnak. . Ennek gyökerei, mint sok más intézményé, a frcmczía jogban keresendők. A »Code d'instruction criminelle« a bűncselekmények miatt emelhető közvádat az államügyészségnek tartja fenn; a károsítottnak, habár rendszerint csak kárigényei érvényesítése végett a bűnvádi eljáráshoz való csatlakozást engedi meg. Első czikke mondja ki az alaptételt: »L'action pour l'application des peines n'appartient qu'aux fonctionnaires auxquels elle est confiée par la loi. L'action en réparation du dommage causé par un crime, par un délit ou par une coutravention, peut étre exercée par tous ceux, qui ont souffert de ce dommage.« A feljelentés rendszerint a vizsgálóbírónál történik (63. ez.), de megtehető az ügyészségnél vagy a rendőrségnél is (64. ez.). Kivételképen állítja fel ezután az utóbbi czikk a magánvádra vonatkozó következő szabályt: »Dans les matiéres du ressort de la police correctionelle, la partié léséé pourra s'adresser directement au tribunal correctionnel.« Végre az idézésről ezeket rendeli a törvény 182-ik czikke: »Le tribunal sera saisi — sóit par la citation donnée directement par la partié civile« — továbbá 145. czikke igy szól: »Les citations pour contravention de police seront faites k la requéte du ministére public ou de la partié qui réclame«. E szerint a franczia törvény voltaképen csak vétség vagy kihágás esetén, a rendőri és correctionalis eljárásban ad a sértettnek vádlói jogokat. Panaszára a terheltet megidézik, az ajánlott bizonyítékokat felveszik, a tárgyaláson indítványt tehet (153., 190. ez.), mely az érdemre is kiterjedhet. Szűk térre szorul tevékenysége bűntett miatt indított eljárásban, de itt is vannak egyes jogai, mint a nyilatkozat a szabadlábra helyezés (118. ez.), a vád alá helyezés (217. ez.) tárgyában és az indítványozás az esküdtszéki tárgyaláson (331., 335. ez.), melyek túlmennek a kárigények egyszerű kifejtésén. De azért a törvény szelleme távol van attól, hogy e közbenjárást az ügyészivel egyenrangúnak tekintené: »Ce sönt la des idées complétement éírangéres á notre systéme« jegyzi meg egy tekintélyes franczia iró (Ortolan). Világosan kifejezi azt a code-nak az az intézkedése, hogy a partié civile indítványára kitűzött tárgyaláson a közvádló jelenléte mellőzhetetlen (153., 190. ez.). Az olasz törvényhozás lényegileg a franczia Code d'instruction criminelle rendszerét követi. A törvény 2-ik czikke kimondja, hogy a bűn vád »lényegileg« ügyészi közvád. »L'azione penale é essenzialmente publica. Essa si esercita dagli uffiziali del publico ministero.« A 3. czikk a magánjogi igények érvényesítéséről intézkedik: «L'azione civile apartiene al dannegiato ed achi lo rappresenta.« E törvényhelyek kétségtelenné teszik, hogy az olasz magánvád a működésnek ugyanazt a körét öleli fel, melyet a francia törvény a partié civile-nek tulajdonít, s hogy a keresetnek nem coneurráló, hanem accessorius jellege van.