Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 161 kőzik, hogy a vádat elejti és a bíróság a vétkesség kérdésére vonatkozó minden bővebb kijelentés nélkül, tisztán a vád elejtésére alapított alaki okból megszünteti az eljárást és a közt, midőn a kir. ügyészség tüzetesen kifejti, hogy mily okokból nem lát alapot a terhelt vétkességének megállapítására. Az utóbbi indítvány a vádlottnak teljes rehabilitálójára szolgálhat, a vádnak indokolás nélkül történt elejtése ellenben korántsem győz meg a terheltnek ártatlanságáról, sőt tág tért nyit a gyanúsításoknak abban az irányban, hogy a kir. ügyészség nem correct befolyások alapján ejtette el a vádat. Ezekkel igazoltnak tekinthető, hogy a javaslat a vádra vonatkozó leglényegesebb nyilatkozatoknak indokolását irta elő. A javaslatnak a kir. ügyészség részéről már átvett vádnak képviseletére vonatkozó rendelkezései a következőkben foglalhatók össze: Az első fokú eljárás alatt az ügydöntő határozatig a kir. ügyészség a vádnak feltétlen ura, de a vád megváltoztatása vagy elejtése tárgyában tett nyilatkozatát köteles indokolni (38. §.). Ha a vád elejtése az ügynek elsőfokú érdemleges határozat alá bocsátása után történt, e nyilatkozatnak nincs perjogi ereje (38. §. harmadik bekezdés). Törvényszék előtti eljárásban a kir. ügyészségnek az ítélethozás végett tartott zárt ülés kezdete előtt kell a vád elejtését bejelenteni, tehát addig, mig a biróság itélethozás végett vissza nem vonul vagy a tárgyaló termet ki nem üritteti (321. §.). Az esküdtbirósági eljárásban a kir. ügyészségnek koráiban, nevezetesen: az esküdtekhez intézett kérdések megállapításáig (363. §. első bekezdés) kell a vád elejtése tárgyában nyilatkoznia. E nyilatkozata már elkésett s teljesen hatástalan lenne akkor, ha az esküdtszék verdictje után, habár még a bíróságnak itélethozás végett való visszavonulása előtt (374. §. első két bekezdés) a büntetés kiszabására vonatkozó indítványával kapcsolatban terjesztené elő. A járásbirósági eljárásban az ügy elintézésének külömbözősége szerint kétféle határidő van a vád elejtésének kijelentésére. Ha a kir. ügyészség (ügyészségi megbízott) büntető parancs kibocsátását indítványozta, vagy magánegyén részéről e tárgyban tett indítványhoz hozzájárult (532. §.), e parancs kiadása után többé nem ejtheti el a vádat. Ha ellenben a járásbíróság az ügyet tárgyalás tartásával birálja el, a közvádlónak legkésőbben a tárgyalás befejezéséig, vagyis addig kell a vádat elejteni, mig a biró ki nem mondja, hogy a tárgyalás be van fejezve vagy hogy az ítélet hozása következik. Ha a közvádló kellő időben ejtette el a vádat, és azt más vádra jogosult sem tartotta fenn, a biróság, indokolás gyanánt csupán a vád elejtésére hivatkozva, megszünteti az eljárást, (128. §. első bekezdés, 264. §. 5 pont, 323. §., 352. §. első, 539. §. harmadik bekezdés). Ha a kir. ügyészség az ügynek érdemleges határozat alá bocsátása után ejti el a vádat, ez a nyilatkozata az elsőfokú biróság határozatát (38. §. harmadik bekezdés), valamint az ügynek a kir. ítélőtábla, illetőleg a törvényszék előtt való másodfokú elintézését semmi irányban sem korlátozza (400., 401., 550. §§.). A vád képviseletétől való elállásnak a javaslat két faját ismeri: az eljárás megszűntetésének indítványozását, vagyis az eljárás abbahagyása iránt tett indítványt és a vád elejtését, vagyis a vádtól való kifejezett visszalépést (38. §. utolsó bekezdés). Hatásuk mind a kir. ügyészségre, mind a bíróságra nézve egyforma. Megtörténhetik, hogy az a bizonyító anyag, a melynek alapján az elsőfokú biróság a vádlott bűnösségét megállapította, a bizonyítás és különösen új bizonyítékok felvétele mellett tartott felebbviteli íőtárgyalások olyképen változik meg, hogy a vádlott bűnössége nem mutatkozik megállapíthatónak. A javaslat ez esetben nem engedi meg a vád elejtését, mert ez sem a biróság tekintélyével, sem az ítélt dolog fogalmával nem volna megegyeztethető és alakilag is keresztülvihetetlen volna, a mennyiben ítéletet nem lehet megázüntető végzéssel hatályon KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 21