Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 149 ügyészség alakulásának közvetlen indító oka, hanem a bíróságokhoz és pénzbüntetésekhez fűződő nagy kincstári érdek és az, hogy a magánbűntettek rendszerének megszűntével és az üldö­zésnek állami (királyi) attribútummá váltával, a vád nem maradhatott többé a sértett egyén kezében és rendelkezése alatt, hanem oly közegekre kellett átszállnia, kik az állam (a király) nevében gyakorolják. így került a büntető per a király rendes ügyvédeinek (procureurs, advoeats du roi) kezeibe. Ezek eleinte a franczia eljárás szerkezetének megfelelően osztoztak a büntető per teendőiben is: a procureur (ma: avoué) az ügy processuális részét, az előkészítést látta el, az avocat a szóbeli tárgyaláson képviselte a királyt. Mikor utóbb a büntető eljárás, legalább a a nagyobb jelentőségű ügyekben (grand criminel) teljesen nyomozóvá és írásbelivé alakult át, a kettéválasztásnak többé nem lett volna czélja, az egész per egy kézben maradt tehát, még pedig a procureurnél, mint az eljárás Írásos részének vezetőjénél. A franczia ministére public kezdetleges alakjának és lassankinti továbbfejlődésének leírása nem tartozik jelen munkálat keretébe. Ennek czéljára elegendő a XVIII. század végének nagyobb arányú reformmozgalmát kiindulópontul venni. Az alkotmányozó gyűlés reformeszméje az volt, hogy a XIV. század előtti franczia büntető eljárásnak amaz elemeit, melyek a nyilvános és szóbeli eljárás elveivel és a vádrendszerrel egyeztek, az ősrégi népbiráskodással együtt, értékesíti az új eljárásban is, hozzácsatolván a későbbi inquisitorius pernek titkos vizsgálatát és a ministére public bevált intézményét. E szerkezetnek megfelelően, az 1790. ápril 22-én kelt ideiglenes eljárási törvény a vizsgálat indítványozását és vezetését, a tárgyaláson pedig a vád képviseletét bizta a közvádlóra; de a vádjogot a népfelség attribútuma gyanánt fogván fel, az ügyészi szervezetet választásra alapította. Az 1791. évi szeptember 16-án kelt végleges törvény ugyanez elvekből indult ki. Minden bíróság mellett közvádlói hivatalt szervezett*,) s teendőit a kihágási és vétségi municipalis bíróságoknál a törvényhatóság ügyészére, az esküdtbiróságoknál a kerület szavazó polgárai által választott ügyészre ruházta. Kihágások és vétségek esetén az ügyészszel a népvádló is concurrált, amott korlátlanul, emitt a »hommes de loi« személyében. Ezenkívül az eljárás törvényességének ellenőrzésére minden jurybiróság mellé a királyi biztost (commis­saire de roi) rendelt, azonban szorosan vett vádlói functiók nélkül. Az államügyész hivatását e törvényhozás abban a magas értelemben fogta fel, mely a későbbi franczia legislatiót változatlanul jellemzi. A törvényszéknek (szintén választott) elnöke után ő az organismus legfontosabb személye; nem királyi hivatalnok többé, hanem a nép bizalmi embere. Az előkészítő eljárás fölötti általános fefügyeleten kivűl semmi más teendője nem volt, mint a vádjury által elfogadott, és ott nem általa, hanem a juryvezető (directeur de jury) által előterjesztett vádnak képviselése az illető esküdtszék előtt. A Convent, melynek igazságügyi intézményei nem érdemlik meg e nevet, teljesen felforgatta a most vázolt szervezetet, de a directorium ismét visszatért hozzá. A IV. évi brumaire 3-án kelt büntetőtörvény első sorban ugyan az anyagi jog világos, kimerítő szabályozása által tűnt ki, de azért e törvénynek alaki és szervezeti része is kiválón figyelemre méltó. Az anyagi jog büntetési nemeiből indulva ki, — nem, miként a Constituante, a bűncselekmény társadalmi súlyából — ez ismertetőjel szerint állapította meg a bíróságok hatáskörét és egész tisztasá­gában megalkotta azt a hierarchicus szervezetet, mely a franczia jognak s utána majdnem az összes törvényhozásoknak máig is sajátja. Ügyészségi szervezete abban külömbözött az eddigitől, hogy a közvádat a kormány által kinevezett és elmozdítható »commisaire du pouvoir exécutif«-re bizta, a ki azt a »végre­*) A polgári bíróságok mellett is mindenütt volt ügyészség, mely a bűnügyi közvádlói hivataltól külön volt választva. A következő fejtegetésekben természeteién mindig csak az utóbbiról van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom