Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
138 870. szám. úgy például oly esetben, midőn valaki az egyik törvényszék tei ületen kapott lősebet, de a másik törvényszék területén halt meg, a halálesetről szemlét stb. nem vehetne fel az utóbbi törvényszék vizsgálóbirája, mert az elkövetés helye a másik törvényszék területén fekszik. Ily visszásságok megelőzése czéljából elkerülhetetlenül szükséges volt a szóban levő rendelkezés. Hogy azonban az ügy mennél előbb az illetékes bíróság elé kerüljön, szükséges, hogy a beavatkozó hatóság azonnal értesítse az illetékes kir. ügyészséget, illetőleg bíróságot és az iratokat, illetőleg az eljárás során összegyűjtött adatokat hozzá átküldje. Hogy az illetéktelenség tudatában eljárt hatóságnak csupán a sürgősség folytán teljesített cselekményei érvényesek maradnak, ez logikai következménye ama rendelkezésnek, mely kötelességévé teszi a külömben nem illetékes bíróságnak beavatkozását. Ha érvénytelenek lennének az ily cselekmények, akkor az egész rendelkezés fölösleges volna. A szabály tehát az, hogy az illetéktelen hatóság által teljesített és más okból nem semmis nyomozó és vizsgálati cselekmények érvényesek maradnak. Mindazáltal, ha a szükség követeli, az illetékes királyi ügyészség, illetőleg bíróság az említett cselekményeknek kiegészítését és ismétlését is elrendelheti. (111. §. utolsó bekezdés.) A javaslat az illetéktelen hatóság által teljesített nyomozó és vizsgálati cselekmények érvényességére, kiegészítésére vagy ismétlésére vonatkozó fennebbi szabályokat nemcsak arra az esetre állítja fel, midőn a bíróság illetéktelenségét tudva és csakis a sürgősség követelményének megfelelve avatkozik valamely ügybe, hanem e szabályokat kiterjeszti arra az esetre is, midőn a hatóság magát tévesen illetékesnek véli és később kiderül, hogy más hatóság az illetékes. Valaki ellen egyik törvényszéknél lopás, másiknál rablás miatt folyik a vizsgálat és csak később derül ki, hogy egy harmadik törvényszék területén a terhelt gyilkosságot követett el. Az ügyeket a gyilkosság alapján illetékes hatóságnál egyesítik. A lopás vagy rablás miatt teljesített vizsgálat, a lefoglalás, előzetes letartóztatás elrendelése erejöket nem vesztik el azért, mert az illető törvényszékek nem illetékesek a további eljárásra. Jogában áll az illetékes hatóságnak a teljesített nyomozó és vizsgálati cselekmények kiegészítését vagy ismétlését elrendelni. De erre mindig alapos ok kell és a legnagyobb helytelenség volna csak azért, mert a hatóság illetéktelen volt, az általa teljesített eljárás iránt bizalmatlanságot tanúsítani. Elkerülhetetlenül szükséges azonban az, hogy a letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében az illetékes bíróság azonnal határozzon és hogy a terheltet újra kihallgassa. 11. Az illetékességi elv, mely a javaslat szerint irányadó akkor, ha nem magyar honos kiadatását külföldi hatóság kérelmezi (27. §.), már fennebb a lakó- vagy tartózkodó-hely illetékességi szabályainak összefoglalt tárgyalásánál ki volt emelve. A 27. §. első bekezdésének szabályai kettős szempontból indokoltak. Ha a kiadatni kért egyénnek rendes lakó- vagy állandó tartózkodóhelye megállapítható, helyes ennek bíróságára, mint a terheltnek egyébként is illetékes bíróságára bízni a kiadatás iránti megkeresés elintézését. Ha azonban a lakó- vagy tartózkodóhely nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy ez ügyekben a leggyorsabb intézkedésekre van szükség, s e czélból az illetékességnek könnyen megállapítható, biztos ismertetőjelét kell felállítani, ajánlatos veit azt a törvényszéket nyilvánítani illetékesnek, melynek területén az illetőt megtalálják, illetőleg elfogják. A javaslatnak a kiadatás iránti ügyekre vonatkozó rendelkezései koránt sincsenek kimerítve az illetékes bíróság meghatározásával. Ellenkezőleg, míg egyrészt a kiadatás iránti jog anyagi részének szabályozása külön anyagi törvénybe való, másrészt határozottan a bűnvádi perrendtartás keretébe tartozik a kiadatás alaki feltételeinek és a kiadatás iránti ügyekben való eljárásnak szabályozása is. Az erre vonatkozó rendelkezések azonban nem illenek a hatáskörről és az illetékességről szóló II. fejezetbe, s így azokat a javaslat rendszere szempontjából
