Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
128 870. szám. A javaslat a kérdést e kettős szempont kellő méltánylásával oldotta meg. Rendelkezése egyszerű és határozott. Ki vannak zárva az egyesítésből azok a kihágások, melyeket miniszteri rendelet vagy törvényhatósági vagy városi szabályrendelet állapít meg. Ellenben egyesíthető a törvényszék vagy a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnügyekkel a törvényekben körülirt valamennyi kihágás. Egyébként az egyesítésnek szélesebb körben való megengedéséből a bíróságokra elviselhetetlen terhet nem ró, mert az attractionak csak kizárása kötelező, megengedése facultativ s ehhez képest az egyesítés a bíróság belátásától függ. Ha az együttes elintézés a bíróságnak nehézségeket okozna, azt a 21. §. alapján mindig mellőzheti, illetőleg megszüntetheti. c) Az együttes elbírálás mellőzése és megszüntetése (21. §.). Mindenekelőtt meg kell jelölni, hogy az együttes elbírálás mily viszonyban áll az összefüggéssel, illetőleg egyesítéssel. Az alanyi összefüggésben álló ügyeknél (19. §.) nem maga az összefüggés, hanem az ügyek egyesítésének mozzanata állapítja meg a közös illetékességet és ezzel együtt jár az ügyek együttes elintézése, mert hisz az egyesítésnek ez a czélja. A tárgyi összefüggés esetében (18. §.) ellenben maga az összefüggés ténye állapítja meg a közös illetékességet és mert tulaj donképen csakis többek közös ügyéről van szó, magával ez összefüggéssel együtt jár az együttes elbírálás is. Kétségtelen tehát, hogy az összefüggésnek mindkét illetékességi elve ama czélnak áll szolgálatában, hogy az összefüggő ügyek együttes elbírálásban is részesüljenek. De már fentebb utalás történt az akadályokra, melyek néha az együttes elintézésnek útjában állanak, és a melyek éppen a terhelt érdekében és általános perjogi szempontból figyelembe is veendők. A javaslat nem sorolja fel a mellőzés okait, hanem általában fontos czélszerüségi okot említ. Ily czélszertíségi ok lehet az, hogy az együttes elbírálás az eljárás menetét nagyon késlelteti, vagy annyira heterogén tárgyakat ölel fel, melyek a vádat összebonyolítják és a védelem állását túlságosan megnehezítik. Az első szempont tehát az eljárás gyorsítása vagy kőnnyitése. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a közvetlenség rovására történik, ha több külömböző ügy elhomályosítja a tárgyalás összbenyomását. Főleg azonban arra kell tekintettel lenni, hogy az együttes elbírálás ne járjon a letartóztatás és vizsgálati fogság ok nélküli meghosszabbításával. A 18. vagy 19. §. alapján eljáró bíróság akár a vádló vagy a terhelt indítványára, akár hivatalból határoz az egyesítés mellőzése, illetőleg megszüntetése tárgyában. »Biróság« alatt itt mind az összefüggés alapján illetékes első folyamodása, mind a felső bíróság értendő. A bíróság ugyanis illetékességét hivatalból lévén köteles vizsgálni, ebből logikailag következik, hogy e joga és kötelezettsége az összefüggő ügyekre vonatkozó illetékességre is kiterjed. A bíróság a javaslat szerint az együttes elbírálást mellőzi vagy megszünteti. Az együttes elbírálás mellőzéséről csak oly esetben lehet szó, midőn a bíróság az összefüggő ügyek egyesítését még el nem rendelte, illetőleg az együttes eljárás még nincs megindítva. Mellőzés esetei volnának, ha a vádló ugyanabban a vádindítványban több összefüggő ügy miatt kéri az eljárás megindítását, vagy a felek utólagosan kérik más ügynek a már folyamatban levővel való egyesítését, vagy összefüggő ügyek több bíróságnál vannak folyamatban és ezeknek egyidejű elintézését kérik, a bíróság pedig ez indítványok ellenében czélszerííségi okból nem rendeli el az együttes elintézést, hanem a külömben fennálló illetékességi szabályok szerint kívánja az ügyeket elintéztetni. Az együttes elbírálás megszüntetéséről ellenben csak akkor lehet szó, midőn a bíróság az egyesítést már elrendelte (19. §.), illetőleg az együttes eljárás már folyamatban volt. A mennyire helyes az összefüggő ügyek egyesítését, illetőleg az együttes elbírálást a bíróság facultativ jogává tenni, épp oly indokolt, hogy a már egyszer