Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. isikövetkeztében elutazik a harmadik törvényszék kerületében létező jószágára és itt teszi meg a neki vagyoni kárt okozó intézkedéseket, szabad-e azt mondani, hogy a csalás az utóbbi helyen volt elkövetve? Csak önkény és auetoritativ parancs jellegével bir annak kimondása, hogy az utolsó cselekmény helye döntő az illetékességre, mert [egyetlen érvét sem lehet a mellett felhozni, hogy egyik ismertetőjel lényegesebb, mint a másik. Ha tehát minden ismertetőjel egyenlően lényeges és valamennyinek megvalósítása nélkül nincs befejezett bűncselekmény : akkor csak az a helyes és természetes álláspont, ha mindenik hiróság, a melynek területén a bűncselekmény törvényes ismertetőjeleit megvalósító tényt elkövették, egyaránt illetékesnek van elismerve. Hasonlóképen folytatólagos törvénysértések esetében, melyeknél minden cselekmény kimeríti a tényálladékot, mindenik bíróság illetékes, melynek területén ily cselekmény elkövetve volt. Á mely bíróság tehát ezek közöl, a másikat bármely határozattal vagy intézkedéssel megelőzi, annak illetékessége meg van állapítva. A megelőzés fogalmát a 16. §. harmadik bekezdése határozza meg. A javaslat e fogalmat nem köti szorosan a vizsgálati cselekményekhez. A megelőzés bármely nyomozó intézkedésből is állhat, de szükséges, hogy ezt bíró tegye, mert az .ügyészség vagy rendőrség határozata vagy intézkedése a megelőzést nem állapítja meg. A fölösleges controversiák megelőzése czéljából tartja a javaslat czélszertínek kimondani: hogy ha két bíróság területének határán követtek el valamely bűncselekményt: akkor is a megelőzés határoz (16. §. második bekezdés). Ilyen eset például oly párbaj, melynél a pisztolyra vívó felek két törvényszéki terület határvonalára állanak ki, vagy melynél a szomszédos törvényszéki területek egyikén az egyik, a másikán a másik fél áll, vagy oly verekedés, melynél a verekedők hol az egyik, hol a másik területre űzik, verik egymást, vagy ha az egyik területről átlő valaki, vagy követ dob a másik területen levőre, stb. Kétségen kivül áll, hogy az elkövetés helye itt mindenik törvényszéki terület, mert a golyó vagy kő által megfutott területet kell elkövetési helynek tartani. Tisztán önkényszerű és a dolog természetébe ütköznék, ha e világosan egységes cselekményeket szétválasztják és csak ama helyet tekintik elkövető helynek, a hol a tettes tevékenységének ideje alatt volt. A német perrendtartás nem tartotta szükségesnek e kérdések részletes szabályozását, mert ezek megoldását magától értetődőnek tekintette. A gyakorlat és az az eltérés, mi egyrészről Dalcke, Thilo, Pachelt és másrészről Schwarze, Löwe és John commentáraiban mutatkozik, eléggé igazolják, hogy nem lett volna fölösleges e részletezést a német perrendtartásba is felvenni. Ekkor nem állana szemben a badeni, württembergi felfogás a poroszszal. Ez utóbbi szerint, ha valamely tényálladék ismertetőjelei több bíróság területén vannak megvalósítva, mindenik bíróság, — ellenben a badeni, württembergi felfogás szeriiit, a régi particularis törvények önkényszerű rendelkezéséhez hiven, ama bíróság illetékes, melynek területén az utolsó cselekmény elkövetve volt. Inkább követte tehát a javaslat e ponton a legtöbb particularis német és az osztrák törvényhozást, melyek szükségesnek tartották e részletekben intézkedni, mint a német birodalmi perrendtartást, melynek szófukarsága e részben éppen nem bizonyult czélszerűnek. Ama túlnyomó gyakorlati tekintetek, melyek az elkövetés helyét az illetékesség rendes elvei közt döntővé teszik, teljesen igazolják a 16. §. utolsó bekezdésének rendelkezését, mely külömben az osztrák perrendtartás 51. §-a végső bekezdésének felel meg. Minthogy kétségtelen, hogy a bizonyítékok az esetek túlnyomó nagy többségében az elkövetés helyén vagy ennek közelében találhatók fel, továbbá az eljárás itt könnyebben folytatható le és a bűncselekménynek ezen a helyen való megtorlása növeli a büntetés hatályát: akkor nemcsak következetes, hanem a czélszertíség szempontjaival is feltétlenül megegyezik, hogy mihelyt az elkövetés helye bizonyossá vált, az ügyet további elbírálás végett ennek bíróságához tegyék át. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 16
