Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 105 törvényben meghatározott súlya szerint van egymástól elválasztva. Más-más bíróságok, más-más alakiságok között és fokozatosan emelkedő biztosítékok mellett látják el a bűnügyeket. Minél nagyobb a bűncselekmény érintette társadalmi érdek s minél súlyosabb ennélfogva a törvényszabta büntetés, annál nagyobb szervezeti biztosítékokkal van az eljárás körülvéve. Maga az anyagi törvény is e processualis tekintet szem előtt tartásával osztályozta a bűncselekményeket. Erre való tekintettel fogadta el az 1880: XXXVII. t.-cz. ama rendszert, hogy a kihágások rendes birája a közigazgatási hatóság, a vétségeké a járásbíróság, a bűntetteké a törvényszék; s mig a kihágások biráját a belügyi minisztériumnak 1880. évi aug. 17-én a 38.537. szám alatt kelt szabályrendelete (38. §.) »lehetőleg« sommás eljárásra utasítja, addig a vétségbiróság szigorúan körülirt alakiságok között működik, a törvényszék pedig a vád és védelem tüzetes elkülönítése mellett a társas bíráskodás ünnepélyességével ítélkezik. Világos ebből, mily nagy fontossága van a bűncselekmény minősítésének, a fórum megállapítása és a követendő eljárási szabályok tekintetében. A biró különféle alkalmakkor juthat abba a helyzetbe, hogy a cselekményt minő'siteni kénytelen. Megtörténhetik ez már a per kezdetleges fokán, mikor az eljárás megindítása végett tesznek előtte indítványt; megtörténhetik akkor, mikor az ítélkező eljárás folyamatba tétele iránt határoz; és szükségképen minősít az ítéletben, midőn a törvényes büntetést méri ki. Az első két esetben az alaki, a harmadik esetben az anyagi törvény alkalmazása czéljából minősít, de műveletét mindig az anyagi jog rendelkezésére alapítja. E teendő fölötte egyszerű volna, ha az anyagi törvény minden esetben lehetővé tenné, hogy a cselekmény számtanilag pontos ismertetőjelek szerint bizonyos törvényes meghatározás alá vonassék, ha egyenletesen és változhatitlanul meghatározná, mily alanyi és tárgyi mozzanatok meglétében kell a cselekményt bűntettnek vagy vétségnek minősíteni. De ez nincs egészen így. A cselekmény alanyi és tárgyi elemeinek mennyiségét nem lehet előre szabatosan meghatározni s az utóbbiak néha túlnyomó befolyást gyakorolnak a tett benső minőségére. Méltányosságból, a büntetés helyesebb egyénitése végett, megengedi tehát a törvényhozó, hogy a beszámítást enyhítő rendes körülményeken fölül rendkívüli viszonyokat is lehessen figyelembe venni s az objective bűntet'et képező cselekményt a vétség büntetésével illetni. A törvényhozó azonban az enyhitő körülmények végtelen változatossága miatt nem lévéD képes azokat a törvényben sem definiálni, sem felsorolni, lemond az eset előleges minősítéséről és e tisztet a biróra ruházza, felhatalmazván őt, hogy ex post, a kiszabott büntetés alapján osztályozza az esetet. így azután a büntetés visszahat a minősitésre, mert a büntető rendszer bölcseimi alapjainál fogva a vétségbüntetésben marasztalt egyént nem lehet bűntettben bűnösnek mondani (correctionalisatio). Ha már most a javaslat fenvázolt alapelveinek, melyek szerint a bűncselekmény minősége határozza meg a forumot, minden irányban érvényt szerezni óhajtunk, úgy a correctionalisatiónak befolyással kellene lenni a birói hatáskör megállapítására is. S valóban, a régibb törvények (1832. évi belga, 1832. évi franczia) olyképen számoltak a most jelzett méltányos körülményekkel, hogy az ilyen bűncselekmények fölött való ítélkezést a vétségbiróság elé utalták. Kimondották, hogy a tizenhat é?en alóli kiskorúak, ha e kort meghaladó részesekkel nincsenek perbe fogva, és halálnál, életfogytiglani fegyháznál, vagy börtönnél csekélyebb büntetéssel sújtott bűncselekmény miatt vádolvák, a vétségbiróság előtt vonandók felelősségre. Tovább ment az 1854-iki szardíniái törvény: a kor ismertető jeléhez hozzácsatolta az elmeállapot és »egyéb körülmények« mozzanatát és megengedte azt is, hogy ha rendőri büntetés szabandó ki, a vádlott a rendőri biró elé állitható. Végre a jelenlegi olasz eljárás elfogadta e rendszabályt mindazokra az esetekre, midőn az anyagi büntető törvény szerint a bűntett, vagy vétség büntetése enyhitő körülmények alapján egy fokkal leszállítandó. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. H
