Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. seám. 103 (4. §.) és 1873. évi (5- §) osztrák bűnvádi perrendtartások, az 1894. január 30-ról kelt bosnyák törvény (5. §); az 1878. április 17-éről szóló belga novella (15. ez.); a német (261. §.) és a norvég (4. §.) törvények, — csak a magánjogi előkérdésre nézve adták meg a döntés jogát a büntető bírónak, illetőleg csak erre terjesztették ki a bűnvádi eljárást és itélethozást. A fennebb kifejtett általános szempontok azonban kellőleg indokolják a javaslat álláspontját, melyből — a 7. §. második bekezdésében foglalt korlátozás mellett — a közjogi viszonyokra kár nem hárulhat. A döntésnek a jelen eljárás szabályai szerint kell történnie. A büntető bíróság a dolog természeténél fogva csak a bűnvádi perrendtartásban foglalt elvek szerint járhat el s igy e rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a jogéletnek egészen más ágába nyúló előkérdés felett határoz. Ha például a büntető biró valamely magánjogi előkérdést dönt el, nem alkalmazhatja a polgári törvénykezési rendtartásnak a bizonyítási jogra vagy a bizonyítási teherre vonatkozó szabályait, hanem azokat, melyeket a bűnvádi eljárást rendező jogforrások tartalmaznak. Az első bekezdésnek eme szavai: »a jelen eljárás szerint« azt fejezik ki, hogy a büntetőjognak csak alaki része alkalmazandó az előleges kérdések eldöntésénél. A döntés alapjául az illető előkérdésre vonatkozó külömböző törvények tehát az anyagi jognak illető csoportjai szolgálnak. A 7. §. második bekezdése kijelenti, hogy a polgári bíróságnak az előkérdésre vonatkozó határozata nem kötelezi a büntető birót. »Polgári« bíróság alatt itt a magánjogi kérdésekben döntő bíróság értendő. A »polgári« kifejezés itt nem a »katonai« vagy »egyházi« szavaknak akar ellentéte lenni, hanem a közjogi és a közigazgatási kérdésekben döntő hatóságoknak. A második bekezdésben foglalt szabály tehát a contrario annyit jelent, hogy a közjogi avagy a közigazgatási jogi előkérdésnek az illetékes hatóság által való eldöntése kötelező a büntető bíróságra nézve. E rendelkezés nincs ellentétben az első bekezdésnek általános szabályával. Ez utóbbi szerint a büntető bíró dönt a köz- vagy közigazgatási jogi jellegű előkérdés felett is. De ha az utóbbiak tekintetében az illetékes hatóság már érdemben határozott, a közérdeknek és a nyilvánjogi szempontoknak megsértése nélkül lehetetlen megengedni, hogy a büntető biróság ezt a döntést felforgathassa vagy figyelmen kivül hagyhassa. Például az ország határa vagy a terheltnek állampolgársága tárgyában az illetékes hatóság részéről történt megállapításhoz kötve van a büntető biró. Ellenben nem kötelezi őt valamely katonai vagy egyházi bíróságnak magánjogi kérdéseket megoldó határozata. Egy irányban azonban a közjogi előkérdésnek előleges eldöntése sem kötelezi a büntetőbírót, tudniillik: a terhelt bűnösségének megállapítására nézve. Ez annyira a büntető birónak kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdés, hogy más hatóságnak ezt érintő döntése nem korlátozhatja a büntető-bíró elhatározását. Ez a tétel azonban magától értetődvén, azt a javaslatnak nem kellett külön kifejezni. Minden nap tapasztalható, hogy a hitelezők a polgári perben szereplő felperesek vagy a vagyonjogilag károsított egyének olyan magánjogi vagy csó'djogi kérdéseket visznek a feljelentéssel a büntető biró elé, melyekre nézve a bűncselekménynek legcsekélyebb gyanúja sem forog fenn s melyek alapján például egy bonyolult, hosszú számadási per volna lefolytatandó. Az ilyen feljelentésekkel a hitelező rendszerint nyomást akar gyakorolni a késedelmes adósra, de egyébként is könnyen érthető, hogy sokkal kényelmesebb és sokkal kevesebb költséggel járna a hitelezőre, ha ilyen kérdéseket, ügyvéddel való képviselet és a bélyeg és hasonló költségek előlegezése és viselése nélkül, a kir. ügyészség és a büntető biróság közvetítésével hozhatna tisztába. Ilyen előleges kérdések tisztázása, melyek nemcsak visszaélésből