Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870, szám. 101 hogy a családi állás elleni bűntett (suppression d'état) miatt a bűnvádi eljárás nem indítható meg addig, mig a polgári biró a status kérdésében nem itélt. A franczia törvényhozás ama sajátszerű álláspont szerint rendelkezett itt, melyet a status kérdéseivel szemben általában elfoglalt. A franczia polgári jog annyira félti a társadalom nyugalmát a polgári állapot bolygatásától, hogy a statusváltozásoknak néha erőszakos eszközökkel is útját állja. Ez okból tiltja el az apasági keresetet (340. ez.) és ez okból nehezíti a bizonyítást ama perekben, melyek a családi állapot megváltoztatását czélozzák (322. sk. ez.). Az utóbbi korlátozás különösen abban áll, hogy az anyakönyvbe jegyzett, vagy a gyakorlat által bizonyított fiusági viszony ellenkezőjét nem engedi tanukkal bizonyítani, hanem legalább nem teljes írásos bizonyítékot (commeneement de preuve par éerit) kíván. A bizonyítás ily megszorításának természetesen nem lehet helye a büntető eljárásban, mert ez az anyagi valóságra törekedvén, 6 ^, bizonyítékok legfontosabb faját, a tanukat, nem zárhatja ki. De éppen ezért megtörténhetnék, hogy a büntető per használtatnék fel polgárjogi jelentőségű oly tények megállapítására, melyek rendes birájuk előtt ily módon nem is volnának bizonyíthatók. Ily kerülő úton mégis előállhatna ama társadalmi helyzet, melyet a franczia jog — helyesen-e vagy nem? az más kérdés, — veszélyesnek tart. Ez az oka, hogy a családi állás elleni bűntettek esetében, — de csakis ezekben, mert más statuskérdésekre a rendelkezés nem terjed ki, — a franczia jog, az általánosan érvényesnek ismert szabálytól eltérőleg, előleges polgári Ítélettől tette függővé a közvádat. A franczia jog e kivételes intézkedése, mely egészen sajátszerű polgári törvényhozásban ' találja magyarázatát, reánk nézve nem lehet irányadó, de jellemző adat gyanánt mégis érdemes felemlíteni, hogy a lényegileg franczia alapokon álló belga polgári törvényhozás a franczia törvény exclusiv szigorát enyhíteni látta czélszerűnek. Az olasz bűnvádi eljárás a franczia polgári törvényből átveszi a statuskérdésekre vonatkozó rendelkezést (32. §.) és megtoldja (33. §.) azzal a szabálylyal, hogy ha a büntető per folyamán a tulajdont vagy más dologi jogot illető oly kifogásokat tesznek, melyeknek alapossága esetén a büntetendőség ki van zárva, úgy a bűnvádi eljárás felfüggeszthető, záros határidő adatván a terheltnek a polgárjogi döntés kieszközlésére. Az előleges kérdések problémáját egyébiránt részben ama szempontok szerint is kell megítélni, melyek az adhaesióra nézve általában el vannak fogadva. Ezekről már fennebb, az 5. és 6. szakaszok indokolásában volt szó. Logikailag csak annyi külömbség van a két eset között, hogy amott a bűntető ítélet szolgál praejudiciumul, emitt pedig a polgári jognak és Ítéletnek van hasonló szerepe. De éppen ez azonosság folytán áll az is, hogy az elméleti aggodalmak, melyek a magánjogi következményeknek a büntető Ítéletben való kimondása ellen felhozhatók, épp oly súlylyal érvényesíthetők az ellen is, hogy a büntető biró magánjogi előleges kérdések eldöntésébe bocsátkozzék. Szükséges tehát az ellenvetést itt is megfontolni. A mennyiben csak a jurisdictiók határának megóvásáról van szó, aránylag könnyű lesz az elhatározás a törvényhozásra nézve. Eléggé biztos támpontokat talál a büntető per természetében és czéljában s a hatáskörök elválasztásának érdekei korántsem oly fontosak, hogy miattok a bűnvádi eljárás feladatai koczkáztathatók volnának. A jurisdictiók elszigetelése nem mehet annyira, hogy a per tiz, vagy több darabra apróztassék, a szerint, a hány nem szigorúan büntetőjogi kérdés van befolyással az ítéletre, mert ezzel a büntető eljárás lebonyolítását, a bűncselekménynek gyors megtorlását s így a büntető törvénykezés egyik főczélját veszélyeztetné. Ily túlhajtásra annál kevésbbé van szükség, mert világos, hogy ez előleges kérdések jogi megítélésénél ama szabályok lesznek irányadók, melyeknek e kérdések saját jogvidékükön alávetvék. A büntető biró is kötve van ama törvényekhez. Anyagilag tehát nem történhetik
