Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

96 870. szám. dés), valamint azt az elvet, hogy a magánjogi igény mikor utasítandó polgári perre (5. §. harmadik bekezdés): végül azokat az eseteket, melyekben a magánjogi igényt csak a polgári biróság előtt lehet érvényesíteni (6. §.) — a javaslat az eljárásnak minden szakára nézve közös, általános rendelkezések közé vette fel. Ellenben a magánjogi igény érvényesitésének többi részleteit (486—491. §§.), valamint ezek biztosításának szabályait (492—493. §§.) egy külön — a XXVII. — fejezetbe foglalt össze. »Magánjogi igénye kifejezéssel a javaslat a bűncsetekményből származó kötelemnek (obligatio ex delicto) egész körét kívánja megjelölni. E kifejezés alatt tehát értendő mind az okozott kárnak (damnum emergens) megtérítésére, mind az elmaradt haszonnak (lucrum cessans) pótlására, továbbá az elvett vagy elvont tárgy visszaadására, a birtokba való visszahelyezésre, illetőleg a birtokba bocsátásra irányuló igény. A magánjogi igénynek a büntető biróság előtt való érvényesítésére az 5. §. első bekezdése szerint a sértett, vagyis az jogosult, a »kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkísértett bűncselekmény « (13. §. hatodik bekezdés). Magánjogi igényt érvényesíthetnek azonban —- a magánjog általános elvei szerint, de a 13. §. nyolczadik bekezdéséből is világosan kitetssőleg, — a sértettnek jogutódai és törvényes képviselője is és pedig az utóbbi a sértett képviseletében annak igényét, a jogutódok pedig szerzett származékos igényöket. Ha a sértett vagy törvényes képviselője, illetőleg jogutódai, a magánjogi igény érvésitése végett a bűnvádi eljárásnak egy meghatározott szakáig, nevezetesen az elsőfokú eljárás alatt léptek fel a büntető biróság előtt, a magánfelet megillető önálló perjogi hatáskört nyerik. (5. §•)• A magánjogi igény a büntető bíróságnál is természetszerűleg mindazok ellen érvényesíthető, a kikre a bűncselekményből kötelem hárult. Ezek a javaslat 5. §-ának első bekezdése szerint: a tettes, illetőleg a mennyiben a bűncselekményt többen együtt vagy közösen követték el (1878. évi V. t.-cz. 70. §.), a tettestársak, továbbá a többi részes, vagyis a büntető törvénykönyv 69. §-ában foglalt meghatározás értelmében a felbujtó és a bűnsegéd, végre az orgazda (1878. évi V. t.-cz. 370. §.) és a bűnpártoló (B. T. K. 374. §.). Mindezek egyetemlegesen, azaz egy mindnyájáért és mindnyája egyért felelősek. Ellenben a tettesnek, a részesnek, az orgazdának vagy a bűnpártolónak jogutódai ellen a magánjogi igényt természetesen nem lehet a büntető bíróságnál érvényesíteni, mert reájok a bűnvádi eljárás nem terjed ki. A javaslat 5. és 51. §-ainak első bekezdése szerint a sértett és törvényes képviselője, illetőleg jogutódai magánjogi igényöket az elsőfokú biróság előtt folyó eljárás alatt érvényesithetik. A javaslat csak ez érvényesítés végső határát kívánja megjelölni. A magánjogi igény tehát bejelenthető a feljelentésben (89. §.) vagy a magán indítványban. (90. §.) mindazoknál a hatóságoknál, melyeknél ezek tehetők (89. §. második bekezdés), továbbá a nyomozás alatt a nyomozást teljesítő kir. ügyészségnél (92. §.), illetőleg rend >ri hatóságnál (85. §. első bekezdés). A vizsgálat szakában a bejelentés az eljáró bíróságnál vagy kir. ügyészségnél történhetik. Kétségtelenül helye van a magánjogi igény bejelentésének a magánvádló részéről beadott vádiratban (277. §. első bekezdés), a főtárgyalás kitűzése után, valamint a főtárgyalás alatt pedig magánál a törvényszéknél, illetőleg esküdtbiróságnál. A bejelentésnek záros határideje a főtárgyalás befejezésével, vagyis az ügynek Ítélet alá bocsátásával végződik. A törvényszéknél tartott főtárgyaláson tehát a magánjogi igény addig jetenthető be, míg a biróság itélethozás czéljáből zárt ülésre nem ül össze (321. §. első bekezdés) és e végből vissza nem vonul a főtárgyalás terméből vagy azt ki nem üritteti; az esküdtbirósági főtárgyaláson pedig addig, míg az esküdtekhez intézett kérdéseket meg nem állapították (363. §. első bekezdés). A járásbirósági eljárásban az érvényesítés a feljelentésben vagy a vádinditványban