Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-870. Törvényjavaslat, a bűnvádi perrendtartásról

242 870. szám. , 1. ha az elítélt felebbezéssel [vagy semmiségi panaszszal megtámadható ítélet ellen perorvoslattal nem élt, az ítélet kihirdetésétől, 2. ha az elítélt megengedett perorvoslattal élt, de ezt visszavonta, a visszavonás napjától, 3. ha az elítélt perorvoslatát elkésés vagy határozatlanság (390., 391. §§.) miatt visszautasították, a jogerős visszautasítás keltétől, 4. ha pedig az ítélet ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében (441. §.) volt használható, az ítélet keltétől, a büntetés végrehajtásának megkezdéséig letelt. Az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számitása és mily tartamban leendő beszámítása felett, a mennyiben erről az ítélet nem intézkedik, az elsőfokú bíróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz. 506. §. A jogerősen megállapított szabadságvesztés-büntetés rendszerint azonnal foganatba veendő. Az a vádlott, a ki nem felebbezett, vagy a ki bűnösségét elismeri, a kiszabott büntetés nemében megnyugszik és csak a büntetés mértéke miatt felebbez, az ellene megállapított szabaságvesztés-büntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti. Az ilyen elítéltre, valamint arra nézve, a ki ellen szabadságvesztés-büntetést jogerősen megállapítottak, a törvényszék a kihirdetéskor írásbeli értesítést ad a kir. ügyészségnek. Ez értesítésben az elítélt nevének és személyi viszonyainak megjelölésével az ítélet rendelkező, illetőleg végrehajtandó része rövid, de szabatos kivonatban közlendő s a mennyiben a bíróság a jelenlevő elítéltet átadta a kir. ügyészségnek, ez a körülmény is felemlítendő. Az értesítés kiállítása után esetleg bejelentett perorvoslatról a kir. ügyészség azonnal értesítendő. 507. §. Ha a szabadlábon levő elítélt akkor, midőn ellene a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása megkezdendő volna, elmebetegségben vagy olyan súlyos betegségben szenved, mely miatt büntetésének végrehajtása életét veszélyeztetné: bármely nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása az elítéltnek felgyógyulásáig elhalasztandó. 503. §. Elhalasztható a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása, ha az elítélt habár nem súlyos, de ragályos betegségben szenved, vagy az elítélt nőnek terhessége annyira előrehaladott, hogy a szülés bekövetkezése a büntetés tartama alatt várható. Egyéb okból a fegyház-, valamint az egy évnél hosszabb tartamú börtön-vagy fogházbüntetés megkezdésére az 514. §. esetén kívül halasztás egyáltalában nem adható. 509. §. Elzárás-, valamint egy évi és ennél rövidebb tartamú fogház- vagy börtönbüntetés végrehajtásának megkezdése, habár az 507. és 508. §-okban említett okok közöl egyik sem forog fenn, egy ízben legfeljebb két hónapra elhalasztható, ha a szabad lábon levő elítélt kimutatja, hogy a büntetésnek azonnal való végrehajtása neki vagy családjának a büntetés czélján kívül eső súlyos sérelmet okozna és ha szökésétől nem kell tartani.