Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-870. Törvényjavaslat, a bűnvádi perrendtartásról

196 870. szám. 4. a vádlott nevét; 5. a vádlott személyes viszonyainak (133. §. első bekezdés) elősorolását; 6. a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bűncselekmény megnevezését; 7. a vádlottnak elíté'ését, vagy a vád alól való felmentését; 8. a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést, és 9. az indokolást, mely a rendelkező résztől elkülönítendő. A vádlott elítélése esetében az ítélet rendelkező részének még tartalmaznia kell:. a) megjelölését annak a bűncselekménynek, melyben a bíróság a vádlottat bűnösnek találta, a megkülömböztetésre, valamint az alkalmazott büntetési tétel alapjául szolgáló körülményeknek kiemelésével; b) a bűncselekménynek törvény szerint való minősítését, és c) a kiszabott büntetést; a két utóbbit az alkalmazott törvényszakaszok idézésével; d) pénzbüntetés megállapítása esetében intézkedést az iránt, hogy a pénzbüntetés, ha be nem hajtható, mily nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át; e) megfelelő esetben intézkedést az ítélet hozásáig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett tartam, az 1878. évi V. t.-czikk 61. §-a szerint kimondandó elkobzás vagy megsemmisítés és a bűnvádi eljárás folyamán érvényesített magánjogi igény tekintetében; végre f) megfelelő esetben rendelkezést arról, hogy a bűnügyi költségek be nem hajthatók (1890. évi XLIII. t.-czikk 4. §.). A jelen §. első bekezdésének 1., 4., 7. és 9. pontjai, továbbá második bekezdésének b), c) és d) pontjai alatt foglalt rendelkezések megszegése semmiségi ok. Név-, szám- és más efféle nyilvánvaló hibák nem szolgálnak megsemmisítés alapjául. 328. §. Az ítélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a bíróság, mely tényeket és mily okokból tart bebizonyítottaknak vagy be nem bizonyítottaknak; továbbá felsorolandók azok az okok, melyek a jogi kérdésnek eldöntésénél, illetőleg a főtárgyalás során tett, de elutasított indítványok felett való határozat hozásánál irányadók voltak. Elítélés esetében tüzetesen megjelölendők a súlyosító és az enyhítő körülmények, és különösen azok, melyek az 1878. évi V. t.-cz. 92. §-ának alkalmazására vezettek. A felmentő ítéletben határozottan megjelölendő a 326. §-nak az az esete, mely a felmentésnek alapjául szolgált. 329. §. Az ítélet a tárgyalás befejezése után rendszerint azonnal meghozandó és kihirdetendő. Ha a vádlott nem jelent meg az ítélet kihirdetésére, az elnök intézkedhetik, hogy őt elővezessék, vagy hogy az ítéletet neki kiküldött biró hirdesse ki. Felmentő vagy olyan ítélet, mely a fő tárgyalásról elmaradt vádlott ellen (302. §.) van hozva, az elítélttel kézbesítés útján is közölhető. A bíróság elrendelheti, hogy csekélyebb súlyú vád tárgyában hozott ítéletet is a vádlottal kézbesítés útján közöljenek. A kihirdetés akként történik, hogy az elnök felolvassa az ítéletnek a kihirdetés előtt irásba foglalandó rendelkező részét. Az indokolás szintén felolvasandó, a mennyiben pedig a kihirdetés alkalmával még nincs teljesen irásba foglalva, lényege szóval adandó élő. Ha a törvényszék a vádlottat, egyedül oly vétségben mondta ki bűnösnek, illetőleg oly