Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.
Irományszámok - 1892-841. Törvényjavaslat, a Bosznia és Herczegovina megszállására szavazott hitelből épitett bród-zeniczai vasutnak és a boszna-bróüd-szlavon-bródi összekötő vonalnak a nevezett országok részére való átadásáról
6 841. szám. A most emiitett vasutak közül azonban a zenicza-serajevói és doboj- siminhani vonalak a Boszna-vasut igazgatósága alatt s így katonai kezelésben vannak. Hogy tehát a Bosznia és Herczegovinában levő tartományi tulajdont képező vasutak üzletkezelési szempontból egyesittethessenek, a megszállott tartományok kormányzata a most emiitett vonalakra nézve a katonai kormányzattal fennálló üzleti szerződést felmondotta, sőt a doboj-siminhani vonalat saját kezelésbe tényleg már át is vette. Minthogy azonban a zeniczaserajevói és doboj-siminhani vonalaknak a boszniai vasúttól elválasztása után a katonai kezelésben csak a bród-zeniczai vonal maradna s e rövid, a magyarországi és bosnyák-herczegovinai vasutak közé beékelt csonka vonal czélszerűen külön nem kezelhető s takarékossági szempontból sem volna indokolt e rövid vonalért külön vasnti vezetőséget fentartani, másfelől általános igazgatási és forgalmi tekinteteknél fogva különben is czélszerü, hogy a Bosznia és Herczegovina területén levő vasutak,—amennyiben összefüggő hálózatot képeznek,— mind egyesittessenek; a kormány arra a megállapodásra jutott, hogy a bród-zeniczai vasútvonal is a szlavonbród-bosnyákbródi összekötő vasúttal együtt egyidejűleg Bosznia és Herczegovina kormányzatának adassék át. A bród-zeniczai vasút Bosznia és Herczegovina megszállásakor katonai czélokra az osztrák-magyar monarchia két államának közös költségen az akkoriban megszavazott megszállási hitelből épült s a monarchia két államának közös vagyonát képezi; e vasútnak átengedése tehát csak a monarchia két állama törvényhozásainak beleegyezésével és jóváhagyásával történhetik s indokolt, hogy annak megfelelő egyenértéke a monarchia két államának megtéríttessék. E törvényhozási jóváhagyásnak megszerzését czélozza az előterjesztett törvényjavaslat. A törvényhozási jóváhagyás a törvényjavaslat 1. §-ában az eddigi törvényes gyakorlat szerint a kormánynak adandó felhatalmazás alakjában van kijelentve; ugyané §-ban meg van állapitva az átengedendő vasúti vonal megváltási ára is, kimondatván, hogy e megváltási ár a monarchia két államának a közös kiadások költségei tekintetében fennálló aránykulcs szerint fizettetik vissza. A megváltási ár 8,088.373 frt 87 krban, vagyis abban az összegben állapíttatott meg, mely a monarchia két állama részéről tényleg a megváltandó vasút építésére fordíttatott. Minthogy a bród-zeniczai vasútnak építése annak idejében a lehetőleg legkedvezőtlenebb viszonyok között hajtatott végre s így a létesített mű belértéke a reá fordított költségek mértékét valójában nem üti meg: nem volna méltányos, hogy e vasút építésére fordított tőke után a megszállott tartományok ellenében kamatok is felszámittassanak. A 2. §. intézkedik arról, hogy az 1-ső §-ban meghatározott megváltási összeg miképen lesz törlesztendő. Az a) pontban említett járulék magyarázatául bátor vagyok előadni, hogy a Bosznia és Herczegovina területén levő vasutak közül egyedül a banjaluka-doberlini mintegy 100 kilométer hosszú vasúti vonal nem adatik át a megszállott tartományoknak, hanem megtartatik egyelőre továbbra is még külön katonai igazgatásban részint azért, mert e vasút a bosnyákherczegovinai vasúti hálózattal nincsen kapcsolatban s igy azok vasúti igazgatósága által egységesen úgy sem volna kezelhető, részint pedig azért, mert e vonal nagyon alkalmas arra, hogy a vasúti és távirdai katonai ezred tisztjeinek és legénységének gyakorlati kiképeztetésére eszközül szolgáljon. A banjaluka-doberlini vasút üzeme azonban évenkinti segélyezésre szorul s a közös hadügyi kormányzat e vasútnál felmerült üzletkezelési hiányokat már az 1889. évtől fogva a bród-zeniczai vasút üzleti feleslegeiből fedezte. Tekintve, hogy ez utóbb emiitett vasút a szlavon-bród—bosnyák-bródi összekötő vasúttal
