Képviselőházi irományok, 1892. XXV. kötet • 808-839. , CXXVII-CXXXII. sz.

Irományszámok - 1892-828. Törvényjavaslat, az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról

828. szám. 159 828. szám. Törvényjavaslat, az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról. Az 1844. évi I. és 1867. évi VI. törvényczikkek értelmében az ország szent koronája egyik őréül megválasztott vajai báró Vay Miklós, aranykulcsos, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István jeles rend nagy keresztese elhunyván, s ez által az egyik koronaőri állomás törvényesen megürülvén, az ezen állomásra Ő Felsége által valláskülönbség nélkül kijelöltek közül, az ország főrendéi és képviselői radványi és sajókazai báró Radvánszky Bélát, aranykulcsost, Zólyom vármegye volt főispánját és főrendiházi tagot, a korona és a haza érdekében szerzett érdeme és hazafiúi szolgálatai figyelembevételével választolták meg koronaőrnek, ki a törvényszerű esküt annak rendje szerint le is tette. Fentemiitett báró Vay Miklós örökösei a koronához tartozó kulcsokat általadván, e tekintetben a felelősség terhe alól főimentetnek. Budapesten, 1895. évi máiczius hó 26-án. Báró Bánffy Dezső s. k., m. Jcir. ministerdnök. Melléklet a 828. számú irományhoz. Indokolás, „az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról" szóló törvényjavaslathoz. Az ország szent koronája őreinek választása több százados gyakorlat szerint mindenkor törvénybe ^iktattatott. így már az 1608. évi koronázás utáni XVI. t.-cz., az 1622: IV., az 1625: XXV., az 1630: XLVIL, 1647: III., 1662: XLIX., 1681 : XXXV., 1715: XXXVIII., mely a koronaőr által leteendő eskü mintáját is megállapította, továbbá az 1741: VI., 1751: IV., 1764/5: IV., 1790/1: VIII, 1802: V.,1827: IL, 1836: IL, 1840: L, 1844: L, 1867: VI., 1873: X. és legutóbb 1883: XIV. t.-czikk ily beiktatást tartalmaznak. Miután pedig ezen törvényjavaslat megfelel az e tárgyban előbbi alkalmakkor alkotott törvényeknek, nevezetesen a legutóbb idézett 1883: XlV-ik t.-czikknek, ezt oly kéréssel van szerencsém beterjeszteni, hogy azt elfogadni méltóztassék, megjegyezvén, hogy a néhai báró