Képviselőházi irományok, 1892. XXV. kötet • 808-839. , CXXVII-CXXXII. sz.
Irományszámok - 1892-824. Törvényjavaslat, a győr-veszprém-dombovári helyi érdekű vasút engedélyezéséről
124 824. szám. megjegyeztetvén, hogy megengedtetnék, miszerint a tartalékalapnak csak fele része készpénzben, fele része pedig a helyi érdekű vasút kibocsátási árfolyam szerinti értékben számitott elsőbbségi részvényekben tétethessék le. A 8,150.000 frtnyi tényleges épitési és üzletberendezési tőkének beszerzését engedélytkérők 35°/o, vagyis 2,852.500 frt erejéig törzsrészvényeknek, 65°/o vagyis 5,297.500 frt erejéig pedig 5°/o-os osztalék alapul vétele mellett számitott elsőbbségi részvények kibocsátása utján szándékoznak beszerezni. Az 1888. évi IV. t.-cz. 4. §-a alapján a postának az egész engedély tartama alatt ingyen eszközlendő szállítása s egyéb rendeletileg később megállapítandó feltételek teljesítése fejében nyújtandó hozzájárulás a vasút megnyitása, illetve a postaszállitás tényleges megkezdése napjától számitott 50 egymást követő éven át fizetendő 26.000, szóval: huszonhatezer forintban, a helyi érdekű vasutak segélyezésére szánt költségvetési adományból, az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján nyújtandó külön állami segély pedig szintén 50 egymást követő éven át fizetendő 28.000, szóval: huszonnyolczezer forintnyi évjáradékban állapíttatnék meg, oly kikötéssel mindazonáltal, hogy a postahozzájárulásnak 5°/o-° s kamat- és törlesztés alapul vétele mellett számitott 520.000 frtnyi tőkeértéke, valamint a külön állami segélynek 560.000 forintnyi tőkeértéke fejében, összesen 1,080.000, szóval: egymilliónyolczvanezer forint névértékű törzsrészvények lesznek az állam tulajdonába átadandók, s hogy a helyi érdekű vasúti segélyalapból nyújtandó hozzájárulás több, esetleg 50 éves részletben is lefizethető leend. Az ily módon megállapított postahozzájárulás a 8,150.000 frtnyi tényleges épitési és üzletberendezési tőkének 6-á°/o-át, a külön állami segély pedig 6-i°/o-ot képezvén, az 1888. évi IV. törvényczikkben megállapított 10—10°/o-os maximális segélyezés mérvén alul marad. A törzsrészvénytőkének a fenti állami hozzájárulások által nem fedezett része a helyi érdekeltségi hozzájárulások által van biztosítva. A vasút üzemkezelését engedélyt kérők a díjszabási jognak az engedély egész tartama alatt teljesen és korlátlanul a m. kir. államvasutak igazgatóságára, illetve az államra való átruházása mellett a m. kir. államvasutaknak adnák át, és pedig oly módon, hogy a bélyegilleték, az esetleges szállítási adó, valamint a jármühasználati díj és postaszállítási költségek czímén fizetendő összegek előzetes levonása után fenmaradó összes szállítási bevételek — beleértve a helyi érdekű vasútra eső kezelési illetéket is — a m. kir. államvasutak s a helyi érdekű vasút közt az 50°/o-os arányban megoszlatnának. Egyebekben az engedélyezés feltételei megegyeznek a helyi érdekű vasutakkal szemben kikötni szokott engedélyezési, épitési és üzletberendezési feltételekkel. Van szerencsém egyúttal tisztelettel bejelenteni, hogy miután az előterjesztett törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése, s ennek alapján az engedélyokirat s végleges épitési engedély kiadása előreláthatólag hosszabb időt veend igénybe, holott a vasút épitési munkálatainak még a tél folyamán, illetve kora tavaszszal leendő megkezdhetése a pályamenti vidék lakosságának nyomasztó anyagi helyzetére való tekintettel kívánatosnak mutatkozott, ennélfogva az engedélyt kérők e részbeni kérelmére s a ministertanács hozzájárulásával megengedtem, hogy a h. é. vasút építését még a törvényjavaslat törvényerőre való emelkedése, illetve az engedélyokirat s végleges épitési engedély kiadása előtt — az engedélyt kérők kizárólag saját felelősségükre, illetőleg esetleges kárukra és veszélyükre, valamint a magánjogok sérelme nélkül — megkezdhessék. Ezekben a tervezett helyi érdekű vasút lényegesebb engedélyezési feltételeit előadván, annak megjegyzése mellett, hogy engedélyt kérők a 400.000 forintnyi engedélyezési biztosítékot már letették, — tisztelettel kérem az e vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslat elfogadását. Budapesten, 1895. évi márczius hó 18-án. Dániel Ernő s. L, kereskedelemügyi m. kir. minister
