Képviselőházi irományok, 1892. XXIV. kötet • 778-807. , CXXI-CXXVI. sz.
Irományszámok - 1892-792. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, 1. az 1893. évi állami zárszámadásról, 2. az aldunai Vaskapu-szabályozás 1893. évi munkálatairól és költségeiről
792. szám. 99 De már a közigazgatásilag utalványozott 1,110.638 frt 94 krral szemben a tényleges kiadás . . . . . . . 1,088.794 » 84 kr. kevesebb 21.844 frt 10 krral. (Ezen összeggel az 1893. évi terhelő hátralék szaporodott.) A beruházásoknál a következő czímeknél fordult elő több-utalványozás: III. fejezet. Fénzügyministerium. 3. czím. Építkezések az állami jószágoknál. Ehhez a czímhez az állami számvevőszék megjegyzi, hogy e czímnél túlkiadás nem fordul ugyan elő, de a pénzügyminister a költségvetés részleteitől annyiban tért el, hogy az az újpesti kikötő kotrási munkálataira e czím alatt engedélyezett 50.000 írtból (költségvetési indokolás 115. lap) a kikötőben emelt daruépületnek a kincstárt terhelő 12.000 frt felépítési költségei fejében 3,740 frt 37 krt utalványozott. Az állami számvevőszéknek ez eltérésre vonatkozólag tett észrevétele folytán a 3.740 frt 37 krnyi kiadást a pénzügyminister 26.387/894. számú átiratában a következőkben indokolja: A jelzett összeg azért fedeztetett; az újpesti kotrási munkálatokra 1893. évben előirányzott 50.000 frtból, mert ezen költségre tételes előirányzati összeg rendelkezésre nem állott és a költség természetéből kifolyólag, annak fedezésére a kotrási munkák költségeinél elért megtakarítás legalkalmasabb fedezetül szolgált és mert szorosan véve ezen 50.000 frt az újpesti kikötő gyümölcsöző befektetéseire szolgál. Az állami számvevőszék megjegyzi továbbá, hogy az épitési költségnek maradékát a pénzügyminister az 1891. évben, ugyancsak az újpesti kikötő kotrására előirányzott 50.000 forint hitelből lekötött 8.259 frt 63 krral fedezte, mely utalványozás iránt 18.258/894. számú átiratában következőleg nyilatkozik: A »Bernházások« czímén több éven át »ujpesti kotrásokra« elnevezés alatt előirányzott 50.000 frt — 50.000 frt nem kizárólag a kotrási teendők költségeire volt szánva, hanem röviden kifejezve, az ezen kikötő jövedelmezőségét előmozditó hasznos befektetésekre. Az 1891. évben a »magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank«-czég részvénytársasággal hajógyári telep kibérlése iránt megkötött szerződés 6-ik §-áből a többi között a kincstárra mint bérbeadóra, azon kötelezettség hárult, hogy az újpesti kikötőben meglévő daraépületnek üzemképes karba helyezési, esetleg újjáépítési költségeihez 2 /3-ad részben hozzájárul. A későbbi tárgyalások folyamán a kérdéses daruépület tatarozása czélszerűtlennek bizonyulván, az újjáépítés határoztatott el; de mert az újjáépítés költségei magasra rúgtak, nevezett bankkal megegyezés létesült arra nézve, hogy a kincstár hozzájárulási hányada a 12.000 frtot meg nem haladhatja. Ezen 12.000 frtnyi hányad részbeni törlesztésére tehát az előlemlitett 1891. évi 50.000 frtból a partkövezési munkálatok elhagyása folytán megtakarított 8.259 frt 63 krnak felhasználása lett elhatározva. A kérdéses daruépületnek újjáépítése azonban a nevezett bankkal folytatott tárgyalások által —nemkülönben a költségelőirányzatok elkészítése, módosítása és felülvizsgálata folytán elhúzódott, úgy, hogy az épités csak 1893. év végével volt befejezhető és a f. év kezdetén felülvizsgálható. Ezen körülményeknek tulajdonítandó tehát, hogy az 1891. évi javadalmazásból lekötött hitel eddig igénybe vehető nem volt, vagyis csak most vált kereseti hozzájárulási összeg gyanánt kiutalványozhatóvá. 13*
