Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.

Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése

fi 734. szám. kellék alsóbb fokozatban decentralisatiót, utóbbi elv pedig csak egy központi felsőbb forumot igényel. Az által, hogy minden admínistrativ góczpont minden törvényhatóság számára egy elsó'folyamodású, Budapesten ezen felül egy legfőbb közigazgatási bíróság felállítása terveztetik, az 510. számú törvényjavaslat a tudomány követelményeinek is megfelel. Osztatlan helyesléssel fogadtuk a másodfokú bíróságnak javaslatba hozott szervezetét; hogy a felső közigazgatási bíróság felerészben magasabb birói hivatalok viselésére képesített, másik felerészben pedig nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is magasabb közigazgatási hivatal betöltésére alkalmasaknak bizonyult tagokból alakítandó, hogy ezek a kir. Curia birói tagjaival egyenlő ranggal és jelleggel ruháztatnak fel, hogy a kormány és a politikai pártok befolyása alól teljesen függetlenittetnek, felelősség és egyéb személyi viszonyok tekintetében pedig a kir. Curia tagjaival analóg elbánás alá esnek, mindezen rendelkezésekben a felső közigazgatási bíróságnál nemcsak az igazgatási és jogi szakképzettséget, hanem a részrehajlatlauság, az állandóság, egyéni és politikai függetlenség összes kívánalmait és kellékeit biztosítottaknak véljük. Beható tanácskozás után elfogadtuk az elsőfokú közigazgatási bíróság összeállítására vonatkozó tervezetet is; és ha e részben a bizottság körében ellentétes nézetek is nyertek kifejezést, ennek kiválóan az az indoka, miszerint az elsőfokú közigazgatási bíróság szervezeti alakítása tekintetében a szakférfiak körében sem létezik teljes Összhang; megegyeznek ugyan abban, hogy az alsóbirói szervezetbe óhajtandó az igazgatottaknak belevonása, de vájjon e szervezetben nyerjen-e képviseletet az állami közérdek, a hivatásszerű birói vagy igazgatási elem és miiyen mértékben, vagyis nagyobb súly fek tettessék-e a szakszerűségre vagy a függetlenségre, vagy pedig a czélszerííségi szempontra, ez iránt szerfelett elágazók a felfogások. A javasolt törvény szerint az elsőfokú közigazgatási bíróságnál képviselve lennének a közérdeken kivül az önkormányzatnak hivatásszerű és laicús elemei; ha pedig ezen összeállítást alanyi részeiben elemezzük, ugy találjuk, hogy a főispán képviseli a közérdeket, az alispán az administrativ szak, a tiszti főügyész a jogi és a választott tagok a helyi ismeretet,—kétségtelen ekként, hogy ezen alakítás czélszerííségi alapon épült és félreismerhetlen czélja az elsőfokú birói szervezetben a közigazgatási helyes érzéknek biztosítása. Nem tartjuk feladatunknak a megjelölt tervezet elfogadása érdekében a törvényjavaslat indokolásában felhozott meggyőző érveket e helyütt ismételni, hanem a mint azt már fennebb kifejtettük, helyeseljük, hogy az alsó fokban a bíróság nem lesz a közigazgatástól teljesen elszigetelve, különösen pedig méltányoljuk a javaslatnak azon törekvését, mely az administrativ és jogi felelősség megalapítása, a birói eskü letétele és megfelelő eljárási szabályok meghonosítása segélyével az elsőfokú közigazgatási bíróságot birói jelleggel felruházni igyekszik. A törvényjavaslatnak második, a találó megoldás szempontjából igen fontos alkatrésze kijelöli a hatáskört. A közigazgatási bíróságok hatáskörének mérve, ez intézmény elfogadott és megállapított rendeltetésének észszerű folyománya; minél tágasabb térre szándékoltatik az administrativ jogszolgáltatás kiterjesztetni, annál nagyobb ügykörrel kell a bíróságokat felruházni, hogy az csak a közigazgatási jogigényekre terjedhet ki, az iránt legkisebb kétely sem forog fenn, de az elmélet terén kivül még sem létezik sehol sem oly közigazgatási bíráskodás, mely a nyilvánjog összes ágaira kihatna, sőt még azon államokban is, hol e bíróság csupán formai ellenőrző joghatósággal van felruházva, a hol tehát magára az administratióra döntő befolyást nem gyakorol, ott is a birói hatáskör a nyilvánjog kisebb vagy nagyobb, de mindenesetre korlátolt területére van szorítva; pedig a declaratió vagy cassatió hivatásánál fogva esak a formákat vizsgálja, annál indokoltabb tehát az óvatosság oly esetben, midőn a bíróságnak érdemben döntő judicaturája magának a közigazgatásnak lényegébe hatol. Általában az administrativ bíróság hatáskörének helyes megállapítása szerfelett nehéz törvényhozási feladat; példa erre Ausztria, hol teljes nyolcz évre volt szükség, míg a birói ügykör kijelöléséből eredő, leküzd-