Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-732. A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakitásáról és állami segélyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

340 731-732. szám. E helyütt van szerencsém tisztelettel megjegyezni, hogy a fenti összegekben a nem Magyarországon levő hadtesteknél szolgált magyar (és horvát) honosságú egyévi önkéntesek is benfoglaltatnak. Végül van szerencsém a képviselőháznak 1891. évi deczember 7-én tartott ülésében tett Ígéretemhez képest a tisztelt képviselőháznak tudomására hozni, hogy az 1893/94. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben 132 öngyilkosság és 57 öngyilkossági kísérlet, a m. kir. honvédségnél pedig 32 öngyilkosság és 16 öngyilkossági kísérlet kö vettetett el. Budapesten, 1894. évi november hó 16-án. Beadja: Báró Fejérváry Géza s. k., m. kir. honvédelmi minister. 732. szám* A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakításáról és állami segélyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A mióta a törvényhozás az 1888. évi XXVI. t.-cz. megalkotásával az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályoknak eltávolítását elhatározta, nem múlt el egyetlen alkalom sem, hogy a képviselőházban és a hivatott testületekben égy önálló és nagyobb szabású magyar hajózási vállalatnak megteremtése nem sürgettetett volna. A nevezett törvényczikk megalkotásának jelentőségét azonban nemcsak az országban, de a külföldön is méltányolták annyira, hogy a szabályozási munkálatoknak megkezdése óta az összes érdekelt nemzetek nagy erélylyel és tekintélyes áldozatok árán arra törekedtek, hogy a hajózási akadályok eltávolítása után bekövetkező új viszonyok között érdekeik kellőképen képviseltessenek. Midőn tehát Magyarország — a dunai parti államok között terjedelemre nézve a legelső — ezen versenyben csak most, mint legutolsó jelentkezik, ez a tény sem indokolásra, sem magyarázatra nem szorul. Felesleges az is, hogy részünkről ennek a vállalkozásnak közgazdasági czéljai különösen hangsúlyoztassanak. Ezen nyilvánvaló helyzettel számolva s a nélkül, hogy a kérdés megoldásának egyéb, az előkészületek folyamán felmerült módozataival tovább foglalkoznék, bizottságunk arra az alapra helyezkedett, melyet a kormány a jelen törvényjavaslattal a törvényhozás megbirálása alá bocsátott. Azonban a kormány actiója nem mozgott csupán abban a szűk keretben, mely egy hajózási vállalatnak a megteremtésével megadva volt; hanem feladatát abban látta, előkészíteni, — a mennyire annak előkészítése kormáuy- és törvényhozástól függ — a hazai termelésnek útját kelet felé, azon irányban, a melyet a gazdasági elmélet és gyakorlat egy emberöltő óta számára kijelölt. Gondoskodni kivánt a kormány egyúttal arról is, hogy közlekedési politikánk az ország határán túl, nyugat felé azon pontig, a meddig a Duna folyam terjed, más államok kereskedelmi és forgalmi politikájának esetleges elzárkózási czélzataival szemben is lehetőleg függetlenittessék. Ezen, egy egész rendazert felölelő tervnek a megvalósítása szükségessé tette, hogy az alakítandó magyar folyamhajózási vállalat fenmaradásának, pénzügyi és közgazdasági sikeres