Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-721. Törvényjavaslat, a törvényes kamatláb meghatározásáról
721. szám. 315 Az 1. §. továbbá csak azokról a kikötés nélkül járó kamatokról intézkedik, melyek mértékét a törvény vagy más jogszabály állapítja meg. Nem vonatkozik ennélfogva a §. arra az esetre, midőn a felek a kikötés nélkül is járó késedelmi kamat mértékét szerződésileg megállapitották. Ámbár már az 1. §. első bekezdéséből kitűnik az is, hogy ez nem akarja azt a kérdést sem érinteni, hogy az 5°/o-nál magasabb szerződési kamatok az adós késedelme esetében tovább folynak-e, mégis czélszeríínek mutatkozik ezt a kérdést, melyben gyakorlatunk meg nem állapolott, itt eldönteni, még pedig a §-ban javasolt értelemben. Az a kérdés ugyanis, hogy a szerződési kamatok késedelem esetén tovább folynak-e, végeredményében a felek megállapodásától, illetőleg ennek értelmezésétől függ; minthogy fel nem tehető, hogy a felek a késedelem esetére a szerződési kamatok leszállítását kívánták volna, a javaslat értelmezése bizonyára helyesnek mutatkozik. A javaslat emez intézkedése egy a fennálló jogban vitás kérdést döntvén el, az az általános elveknek megfelelően a múltra is alkalmazást nyer. Az 1. §. 3-ik bekezdése azonban e kérdésben is irányadó. Mivel a javaslat a Horvát-Szlavonországban is hatályos közös törvényeket nem kivánja érinteni, de mivel 4. §-a szerint Fiume város és kerületében is érvényes akar lenni, a §. első bekezdésében azokat a törvényeket, rendeleteket és szabályokat, melyek helyébe a javaslat intézkedései lépnek, különösen, még pedig úgy kellett megjelölni, hogy e megjelölésben a Fiúméban érvényes külön szabályok is benfoglaltassanak. Ámbár továbbá Fiúméra nézve az 1818. évi november 21. udvari rendelet (67. számú függelék az ausztriai általános polgári törvénykönyvhöz) a törvényes késedelmi kamatot, eltérőleg az ausztriai polgári törvénykönyv 995. §-ától, 6°/o-ban állapítja meg, a javaslat 1. §-a még sem szorítkozik (úgy mint a 720. szúmú javaslat 1. §-a) a 6°/o kamatok leszállítására, hanem általában állapítja meg a kamatot 5°/o-ban. Énnek oka, mert a kérdéses udvari rendelet a szerződési kamat mellett csak a késedelmi kamatokról szól, és igy a többi törvényi kamat mértékére nézve az a kétség merülhetne fel, hogy ezek tekintetében az ausztriai általános polgári törvénykönyv 995. §-ának 4°/o kamatlába érvényben marad-e. Hozzájárul még ehhez, hogy a kérdéses udvari rendelet csak Fiúméról és nem egyszersmind annak kerületéről szól. Már pedig nyilvánvaló, hogy Fiaméban, mint kiválóan kereskedelmi városban, oly körülmények nem forognak fenn, a melyek az alacsonyabb törvényes kamatlábnak fentartását és a jogegységnek kivételes megbontását igényelnék. Az 1. §. azt is kifejezi, hogy áz abban meghatározott kamatok már a jelen törvény hatályba léptétől kezdve 5°/o-kal folynak tovább. Indokolja ezt azon körülmény, hogy a kérdéses kamatok mértéke, a pénz általános piaezi árára való tekintettel van megállapítva, tehát a piaczi ár mindenkori törvényes constatálása szerint kell irányulnia. A kérdéses kitételből továbbá az is világosan következik, hogy a törvény a hatályba léptéig már lejárt kamatokat nem akarja érinteni. Ezeken a félnek már szerzett joga van. Eltérőleg az első bekezdés szabályától, hogy t. i. a kamatok a törvény hatályba léptétől kezdve 5°/o-kal folynak tovább, a §. harmadik bekezdése kivételt tesz a jogerőssé vált ítéletben vagy birói egyezségben megállapított kamatokra nézve. Az Ítéletben már szabályozott jogviszonyokat az új törvények általános jogelvek szerint nem érintik. Arra nézve pedig, hogy ezek alól itt kivétel tétessék, semmi ok sem forog fenn. Az egyezségileg megállapított kamatokra már csak az egyezség szerződési jellegénél fogva is ugyanennek kell állani. Az egyezség itt egyáltalában csak azért van felvéve, mert az 1877. évi VIII. törvényczikk 8. §-ában is az ítélet mellett van felemlítve, a felemlités hiánya tehát esetleg helytelen a contrarió következtetésre adhatna alkalmat. A 2. §. arról az esetről intézkedik, midőn a kikötött kamatnak mértékét a törvény állapítja meg, vagy azért, mert a felek a mértéket meg nem állapították, vagy azért, mert nem érvényesen állapították meg. 40*
