Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-705. Törvényjavaslat, a tengeri hajók épitésének állami segélyben való részesitéséről

705. szám. 133 2. a maximalis tételek alapul vétele mellett: a hajótest után 133.380 korona a gép után . . . . - : -•-.- . . , . . 19.500 „ a kazánok után . . . . . . . . 9.700 » összesen . . . 162.580 korona. Hogy e segélyek arányos voltát meg lehessen ítélni, össze kell hasonlítanunk, hogy menynyibe kerül egy ilyen teljesen felszerelt gőzhajó Angolországban s mennyibe fogna például a trieszti viszonyok alapul vétele mellett az esetben kerülni. Ilyen gőzös hozzávetőleges ára jelenleg Angolországban mintegy 950.000 korona, Triestben pedig az ottani viszonyokra alkalmazott értékbecslési tételek számbavételével mintegy 100.000 koronával több volna. Minthogy a trieszti értékbecslési tételek megállapítása 5—5 évenként történik, és azok csak hozzávetőleges adatok, melyek a belföldi és külföldi , anyagot árainak átlaga által befolyásoltatnak, bízvást fel lehetne tenni, hogy külföldi anyagok felhasználása mellett a minimalis segélyösszegeknek belföldi anyagok felhasználásával pedig a maximalis segélyösszegeknek beszámítása mellett a hajóépítés nálunk ép oly árban lesz eszközölhető, mint Angolországban. Ugyanez áll azon esetben is, ha a hajók épitéséhez részben belföldi és részben külföldi anyag lesz felhasználva, minthogy a segélyösszeg a belföldi anyag felhasználása által okozott több költségek arányában a minimalis segélynél megfelelően magasabban lesz megállapítandó. E tekintetben az arányt nem lehetséges a törvényben magában megállapítani; az a gyakorlati tapasztalatok alapján esetről-esetre lesz csak meghatározandó. Áttérve a törvényjavaslat részletes határozmányaira, az 1. §. az általános elvet állapítja arra nézve, hogy mily vállalatok tarthatnak igényt az állami segélyre. A 2. és 3. §-ban az egyes segélytételek minimuma és maximuma határoztatik meg. A segélyek összegének megállapítása tekintetében a 4. §. tartalmaz általános intézkedést E helyen megjegyzem, hogy a belföldi anyag határozott mennyiségű felhasználása nem volt kiköthető, mert még nem ismeretes, hogy hazai vállalataink mily mérvben lesznek képesek a hajóépítéshez szükségelt anyagokat szállítani. A törvény végrehajtása alkalmával lesz azonban gondom reá, hogy a hajóépítéshez mentül nagyobb mennyiségű belföldi anyag használtassák fel. Az 5. §-ban az állami felügyeleti jog gyakorolhatása biztosíttatik. A 6. §-ban a segélyezésre fordítható összeg maximuma tekintettel pénzügyi viszonyainkra évi 200.000 koronában állapittatik meg, megjegyezvén, hogy a segélyösszeg előreláthatólag csak fokozatosan fog ezen maximalis Összegig emelkedni. Ezen összeggel hozzávetőleg 2—3 nagyobb, illetve 4—5 kisebb tengeri kereskedelmi hajó építése lesz elősegíthető, mely hajók értéke mindenesetre 2 millió koronánál nagyobb értéket képvisel. Ha a törvény befolyása alatt tengerpartunkon a hajóépítő ipar már bizonyos lendületet veend, a törvényhozásnak lesz alkalma ezen összeget megfelelően felemelni. A segély igénybevételének módozatai a 7. §. értelmében rendeleti utón lesznek meg. állapitandók. A 8. §. a törvény életbeléptének napját állapítja meg és a törvény végrehajtása iránti határozatot tartalmazza. Midőn hajóépítő iparunk fejlesztését czélzp ezen törvényjavaslatot, melytől törvényerőre emelkedése esetén nemzeti hajóépitészetünknek újbóli fellendülését várhatjuk s mely egyúttal a tengerparti lakosság anyagi helyzetének javítását is czélozza, a tisztelt képviselőház elé terjeszteném, tisztelettel kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. Budapest, 1894. évi október hó 15-én. Lukács Béla s. k, • kereskedelemügyi m, hir. minister.