Képviselőházi irományok, 1892. XXI. kötet • 653-689. , LXIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1892-661. A pénzügyi bizottság jelentése, „egy képzőművészeti kiállitási épület létesitéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

26 6.61. szám. 661. szam. A pénzügyi bizottság jelentése, „egy képzőművészeti kiállítási épület létesítéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A jelenlegi műcsarnokon kivül az egész országban nincs más hely, hol művészeink alkotásaikat a hazai közönségnek bemutassák. Az örvendetesen növekedő művészi termeléssel szemben azonban már e jelenlegi hely is rég szűknek és czélszerűtlennek bizonyul. Művészi kiképzésben ugyan a műcsarnok, melyet a nemzeti közadakozás emelt, egyike a fő- és székváros legszebb palotájának, de — fájdalom — már kezdetben sem felelt meg annak a czélnak, melyre tulajdonképen szánva és épitve volt. A tárlatra érkező művészi tárgyakat a kapu alján egy szűk sikátorban kell kicsomagolni. A külföld nagynevű művészei, ha tudnák, hogy mily könnyen vannak kitéve alkotásaik ily alkalmatlan helyeken a veszedelemnek, még tartózkodóbbakká lennének. A »termek« kicsiny, szűk szobák, oldalról világítva, ha ugyan e világosságot ennek lehet nevezni; az egy felülről világított tágasabb helyiség pedig annyira keskeny, hogy a keretek hosszú árnyakat vetnek a képekre. Minden falat egész fel a mennyezetig tele kell aggatni képekkel, pedig a képek elhelyezésénél minden modern kiállítás arra törekszik, hogy a közepes nagyságú képeket se kelljen kettős sornál magasabbra felaggatni. A szobrok egy szűk folyosóra, a sötét lépcsők mellé, vagy az utczára nyiló előcsarnokba, a ruhatár helyiségébe kerülnek. Megtörtént, hogy egy nagyobb méretű szobrászati művet valósággal az utczán kellett felállítani. Ilyen elhibázott épületben, szerencsétlen világítás mellett, keskeny szűk helyekben a tárlat czélszertí és igazságos elrendezése teljes lehetetlen. A művészi irányok és az egyént jellemző tulajdonok teljesen elvesznek, a látás, a figyelem és a fogékonyság hamar kimerül, a hatás teljesen elvész; a képeknek ezen egymás hatását verő, Ízléstelen, zsibvásárszerű elhelyezése megcsorbitja a művészi munkásságot és ambitiót, lehetetlenné teszi a művészek alkotásainak igazságos méltánylását és teljesen megrontva a közönség élvezetét, rombolólag hat a mtíizlés és műpártolás még mindig kívánatos fejlődésére. Az orsz. magyar képzőművészeti-társulat e már-már elviselhetlen viszonyokon segíteni óhajtván, emlékiratot intézett a kormányhoz egy, a milléniumi országos kiállítás alkalmára építendő maradandó műcsarnok tárgyában. Maga a társulat ily építkezésre képtelen, s pedig