Képviselőházi irományok, 1892. XXI. kötet • 653-689. , LXIII-XCV. sz.
Irományszámok - 1892-656. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az izraelita vallásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
656. szám. 17 rendelet), valamint kormányrendeletek (12.577/1871. és 34.124/1881.) intézkednek iskoláik alapjának kezelése, iskolaadójuk biztosítása és közadók szerinti behajtása tekintetében is úgy, hogy e részben az izraelita vallás a bevett vallásfelekezetekkel egyenlő jogokban van részesítve. Az izraelita vallás elismerésének közvetett, de kétségtelen bizonyítékát találjuk büntető törvénykönyveinknek ama rendelkezéseiben, a melyek a vallás és annak szabad gyakorlata elleni büntetendő cselekvényeket megállapítják. Az 1878. évi V. törvényczikk 191. és 192. §-ának és az 1879. évi XL. törvényczikk 51. §-ának büntetőjogi sanctiót tartalmazó rendelkezései nem a »törvényesen bevett«, hanem az »állam által elismert* vallásokat, vallásfelekezeteket s ezek lelkészeit veszi törvényes védelem alá; a vallásgyakorlatot szabályozó törvényeink és jogszabályaink mellett pedig még csak kétség sem fér ahhoz, hogy »az állam által elismert vallás* kifejezés alatt a törvényesen bevett vallásokon felül csakis az izraelita vallás értendő. Az izraelita vallás közvetett törvényes elismerését tartalmazza a véderőről szóló 1889-ik évi VI. törvényczikk 31-ik szakasza is, mely — ellentétben a korábbi véderő-törvénynek, az 1868 : XL. törvényczikk 25. §-ának rendelkezéseivel — nem a törvényesen bevett, hanem az állam által elismert egyházak és vallásfelekezetek papjelöltjeinek és papnövendékeinek ad törvényes kedvezményt. Az izraelita vallásnak az állam által való elismerését tanúsítja a magyar törvényhozás már egy negyed század óta minden évben új és világos törvénynyel, a midőn a bevett vallásfelekezetekkel egy sorban és egészen azonos elbánás mellett az izraelita vallást követő honpolgárokat vallási czéljaikra adott állami segélyben részesiti és ily módon ennek a vallásnak létérdekeit állami hozzájárulással biztosítja. Az izraelita vallás szabad gyakorlatát, létjogosultsága elismerését, védelmét, támogatását a magyar állam nemcsak törvényhozása utján eszközölte, hanem e tekintetben közrehatottak egész hatalmi erejével az állami szervezet többi tényezői és a felségjog, a főfelügyeleti és védelmi jog megnyilvánulása és az önvédelmi jog érvényesülése tekintetében. Az izraelita vallásfelekezet hivei egyházkormányzati, hitfelekezeti, közoktatási viszonyaik rendezése czéljából a magyar közoktatási kormány indítványára országos értekezletek tartására gyűlvén egybe, szervezetük — a congressusi határozatok alapján — 1869. évi június 14-ikén a koronás király által, az orthodöxokra nézve pedig az 1871. évi 26.915. szám alatt ministeri rendeletben jóváhagyott önkormányzati jogukat gyakorolják, önmegadóztatási joggal bírnak, iskola-adójuk a közadók utjáni kedvezményes behajtás által államilag butosittatik; és hitközségi követeléseik még átköltözés esetében is a hitfelekezet tagjai ellenében 3 évre rendeletileg (32.399/881. sz.) az egyházközségek javára biztosítva van. Az állami elismerésnek legfőbb bizonyítékát azonban a magyar állam abban nyújtotta az izraelita vallásfelekezetnek, hogy a jelenleg érvényben levő felekezeti házasságjog-rendszer keretében ennél is éppen ugy, mint a bevett vallásfelekezeteknél, éppen a házassági jog tekintetében, mely pedig a családjogra való kihatásával az állami szervezetre a legközvetlenebb befolyással van, a vallástani alapot elfogadta; az izraelita vallást követök között egyházi szabályaik értelmében saját egyházközségök előtt létrejött házasságát államilag is érvényes házasságnak tekinti s a házasság felbontásának kérdésében is a vallástani alapot az izraelita vallást követőkre nézve is alkalmazva, ezeknek házasságügyeit az 1868-ik évi LIV. törvényczikk 22. és 36. §-aiban a hazai bíróságokra bízta; bíróságaink pedig törvényt pótló elvi jelentőségű döntvényekkel az 1863 ik évi november 2-áról 15.940. sz. alatt kiadott s a vallás- és közoktatásügyi ministerium által az 1878. évi 17.619. és az 1888. évi 18.211. szám alatt megerösitett udvari kancelláriai rendelet határozmányait kötelezőkké tette. KKPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXI. KÖTET. 8
