Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-634. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az állami anyakönyvekről” szóló törvényjavaslat tárgyában
76 63á. szám. tisztviselők, a kik az anyakönyvi kinevezést elfogadni kötelesek, egyéb teendőik folytán ebben tényleg akadályozva vannak: szüksége állott be annak, oly egyéneket kirendelni,, a kik ezen működés betöltését élethivatásuknak tekintik. Figyelembe véve továbbá azt, hogy ily kerületekben a segédszemélyzet, a melyre rendszerint — értve az anyakönyvi kerületek túlnyomó számát — szükség nincs, állandósítandó: a külön felállítandó hívataluak minden eleme megvan. Az igazságügyi bizottság a maga részéről hozzájárult a felügyelő hatóságoknak azon meghatározásához, a melyet a közigazgatási bizottság a ministeri javaslat alapján megállapított. Kétségtelen, hogy az anyakönyvvezetőknek ezélba vett kiterjedtebb hatásköre, a felügyelő hatóságok teendőire is visszahat és a házasságkötésnél való közreműködés szükségessé fogja tenni, hogy a felügyelet minden fokon lehetőleg hatályos módon érvényesüljön. Ily nagy, az egész országra kiható szervezet életbeléptetése, berendezése és működésbe hozatala hosszabb időn belül a felügyelő hatóságok tevékenységét fokozottabb mérvben veszi igénybe, mint akkor, ha a kirendelt közegek személyi képességüknek, erkölcsi megbízhatóságuknak kétségtelen jeleit adták s a gyakorlat által azon jártasságra tettek szert, a melynek folytán a felügyelet gyakorlása nincs annyira a személyes érintkezés terére utalva. Az elsőfokú felügyeleti hatóságot gyakorló közigazgatási tisztviselőknél meg van adva minden föltétel arra nézve, hogy a felügyeletet az anyakönyvi kerület székhelyén gyakorolhassák annál is inkább, mert hivatalos teendőik ellátásában azokkal a közegekkel, a kik rendszerint mint anyakönyvvezetők szerepelni fognak, gyakrabban van módjuk és alkalmuk érintkezni g igy egyéb hivatalos vizsgálatok alkalmából az anyakönyvek pontos és szabályszerű viteléről is meggyőződhetnek. Máskép alakulnak azonban a viszonyok a másodfokú felügyeleti hatóságot gyakorló törvényhatósági tisztviselővel szemben. Nagy kiterjedésű törvényhatóságok első tisztviselőjétől alig lesz kívánható, hogy pusztán anyakönyvi vizsgálatok okából a kerületek székhelyeit az év folyamán esetleg többször meglátogassa. S ha a nagy kiterjedésű megyékben az alispántól a felügyeletnek ily módon való gyakorlása kívántatnék, az csak egyéb fontos közigazgatási teendők rovására történhetnék. Már pedig a felügyeleti hatóságoknak oly szervezete, a mely ezen hatóságokat egyéb működésükben gátolja vagy korlátozza, magát az anyakönyvvezetői teendőt olyannak tüntetné föl, mint a mely a közigazgatási teendők sorába be sem iktatható. Kétségen kivül helyes az a törekvés, hogy a felügyelet lehetőleg azon hatóság által gyakoroltassék, a mely egyébként az eljáró anyakönyvvezetőnek, mint közigazgatási tisztviselőnek, felettes hatóságát képezi. De ha nem akarunk megelégedni egy csak látszólagos másodfokú felügyelő hatósági szervezettel, akkor ott, a hol a jelzett helyi viszonyok azt okadatolják — a mihez még számos egyéb körülmény is járulhat — a törvényhatóság első tisztviselőjét ezen teendők alól föl kell menteni és a szervezetbe egy oly közeget beilleszteni, a melyre ezen teendők rábizhatók. Ki van zárva e tekintetben minden oly megoldás, a mely a törvényhatóságok mai szervezetét alapjában érinti, mert a lehető íeghelytelenebb eljárás az volna, a mely az anyakönyvi szervezet megalkotását lényeges közigazgatási változtatásoktól tenné függővé és módosítana a mai közigazgatási szervezeten és pedig csak egy okra való tekintettel; holott az ily változásoknak nem egy okból, hanem a közigazgatás általános szükségleteiből kell kiindulni. Ezek az indokok birták az igazságügyi bizottságot arra, hogy a belügyministerrel egyetértve, ott, a hol a viszonyok ezt okadatolják, az anyakönyvi felügyelők intézményét mint Il-od fokú felügyelő hatóságot állapítsa meg.
