Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.

Irományszámok - 1892-620. Törvényjavaslat, a Szamosvölgyi vasút-részvénytársaság hálózatához tartozó vasutvonalak engedélyokmányainak, - s az ezekhez kiadott függeléknek egyesitéséről

620. szám. 37 Az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-ában és az 1888. évi IV. i-czikk 2. §-ának b) és c) pontjaiban előirt megváltás esetében a megváltás módozatai tekintetében ugyancsak az idézett törvényczikkek határozatai irányadók. Az állami megváltási jog a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra nézve egyszerre és együttesen érvényesithető s ehhez képest az 1888. évi IV. t.-czikk 2. §-ának c) pontjában körülirt megváltási jog hatályba léptére megállapított 30 évi határidő az egyes vonalak engedélyezésének középidejetői, azaz 1887. évi január hó 1-étől számítandó. A megváltási ár meghatározására a vasutvonalaknak a valóságos megváltást megelőző hét év alatt elért tiszta jövedelmei fognak felszámittatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelmei levonatván, a fenmaradó öt év átlagos tiszta jövedelme képezendi az engedély hátralevő egész tartamára fizetendő megváltási évjáradékot, úgy azonban, hogy a fizetendő megváltási évjáradék a vasutvonalakba a megváltás napjáig tényleg befektetett építési és üzletberendezési töke 5°/o-ánál kevesebb semmi esetre sem lehet. Ugy a szállományi, mint a megváltási jog érvényesítése esetében átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába és haszonélvezetébe a vasutvonalak területét és földjét, a föld- és mümunkálatokat, a fel- és alépítményeket minden hozzátartozókkal, úgymint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasút igazgatásához és üzletéhez tartozó épületekkel, továbbá minden felszerelvényekkel, ingó és ingatlanokkal egyetemben; ellenben a vasutrészvénytársaság vagy jogutódjai megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeikből alkotott netáni tartalékalapot és a künn levő cselekvő követeléseket ipar- és bányavállalatokat s az ezekhez vezető iparvágányokat, valamint azokat az építkezéseket, a melyeknek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok a vaspályának semmi tartozékát képezni nem fogják. 21. §. A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra az 1880. évi XXXI., illetve az 1888. évi IV-ik t.-cz. által a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és vállalatok adójának, illetőleg a kereset- és jövedelemadónak, valamint a törzs- és elsőbbségi részvények és kötvények szelvényei után járó adónak és a szelvénybélyegnek fizetése alól biztosított teljes mentesség 1887. évi január hó 1-től számítandó 30 év tartamára megadatik; megszűnik azonban ezen mentesség 1887. évi január hó 1-étől számított 10 év múlva, a mint a vasutvonalak tiszta jövedelmei az emiitett adóösszegeknek az üzleti számlába való felvétele után és a vasutvonalakba azon időpontig tényleg befektetett építési és üzletberendezési tőke 6°/o kamatját meghaladják. A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalak javára biztosított szállítási adómentesség 1896. évi deczember hó 31-én megszűnik. 22. §. A kereskedelemügyi m. kir. minister az állami érdekek megóvása tekintetéből jogosítva van magának ugy a pálya építése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése és folytonos jókarban tartása felől minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak. Különösen fentartatik a nevezett minister részére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest engedélyes részvénytársaságot a forgalmi eszközöknek időnkénti megfelelő szaporítására kötelezhesse. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek joga van továbbá a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni. A kereskedelemügyi m. kir. minister által kiküldött biztosnak jogában áll az igazgatóság és az ennek kebeléből netán kirendelt külön bizottságok ülésében, valamint a közgytit

;