Képviselőházi irományok, 1892. XIX. kötet • 594-618. , L-LXII. sz.
Irományszámok - 1892-594. Törvényjavaslat, a közös függő adósság ez részének beváltásáról
594. szám. 9 intézkedés által a most javasolt törvényes intézkedéselő készíttetett, és az egy-forintósok forgalmának határ szabatott. Az egy-forintos államjegyek beváltásánál javasolt első intézkedés tehát, a mely a művelet gyors lebonyolítása érdekében is áll, az administrativ ütőn tett és fönnebb említett előkészítő intézkedéseknek végleges jelleget kölcsönözne. A ma forgalomban levő egy-forintos államjegyek a cs. és kir. közös központi pénztár aláírásával és 1888. évi július 1-ei kelttel vannak ellátva. . Az azelőtt forgalomban volt a. é. egyforintos államjegyek, a melyek 1882. január 1-ről voltak keltezve, 1890. évi június 30-áig voltak fizetéskép minden állami pénztárnál elfogadandók, 1893. deczember 31-ikével pedig beváltási határidejök végképen lejárt. Minthogy a korábbi a. é. egy-forintos államjegykibocsátások utplsó beváltási határideje már kivétel nélkül régebben lejárt, a bevonási intézkedésnek csak az 1888. évi július 1-ei kelttel ellátott egyforintosokra kell kiterjednie. Ezeknek az államjegyeknek kényszerforgalma, vagyis az általános kötelezettség, hogy azokat mindenki minden, nem érczpénzre szóló fizetésnél elfogadni tartozik, az egyezmény szerint 1895. június 30-ikával szűnnék meg. Az általános elfogadási kötelezettségnek megszüntetése, a mely kötelezettség az ausztriai érték törvényesítése folytán nálunk is fennáll, a törvényhozás jogkörébe esik. A rendelkezést az a gyakorlati követelmény is javasolja, hogy a beváltási művelet gyorsabb lebonyolítását sietteti. Ez a rendelkezés csak a magánforgalomra szól, e jegyeknek az állami pénztárakkal szemben ma fennálló forgalmi képessége még ezen a határidőn túl egy fél évig fentartatik. Ennek a további fél évnek lejártával, vagyis 1895. évi deczember 31-ikén tűi, az elfogadás csak egyes pénztárakra szoríttatnék, a beváltás az illetékes administrativ közegek által rendeleti úton szabályoztatnék, mig 1899. deczember 31-ikével az államnak eddig az időpontig fennálló beváltási kötelezettsége teljesen megszüntetnék. Ennek a véghatáridőnek megállapi J tása az eddigi államjegybevonásoknál követett gyakorlatnak s annak a követelménynek is megfelel, hogy a magánosok károsodása a beváltás elmulasztása czímén minél kevesebb esetre szoríttassák. Minthogy előfordult az az eset, hogy administrativ úton forgalmon kívül helyezett pénzjegyek birtokosai utóbb, a beváltási véghatáridő után jóval, megtérítésre igényt támasztottak, s ezt arra alapították, hogy a kormánynak nem volt joga 5 administrativ úton ily pénzjegyeket forgalmon kivül helyezni: az ily, különben mindig visszautasitött igények megelőzése végett szükségesnek tartom annak a törvényben való kimondását, hogy a véghatáridő elmultával az államnak beváltási kötelezettsége teljesen megszűnik. A III. czikk szerint a 200 millió államjegy bevonása két évre osztatnék fel, 1894. és 1895-re, a mely évek mindegyikében 100 millió forint államjegy vonatnék be. A beváltás mérvének megállapítására, a mint azt már fönnebb volt szerencsém említeni, a. valutarendezési czélokra szánt aranykészlet álladéka volt döntő befolyással. Hogy a művelet két évre osztatik fel, annak indoka abban van, hogy az öt- és ötven-forintos államjegyek beváltása, a mely jóval nagyobb összegekre terjed ki, mint az egy-forintos államjegyek beváltása, technikailag akadálytalanul lebonyolittathassék, a mi annál is inkább figyelembe veendő szempont, mert a beváltással egyidejűleg az arra szükséges pénzforgalmi eszközök beszerzéséről s forgalomba hozataláról is kell gondoskodni. 1894-ben az öt- és ötven forintos államjegyekből csak az az* összeg kerülne beváltásra, a mely a keréken 64,000.000 írttal számjelezhető egy-förintosok összegét 100 millióra egészíti ki, mig 1895-re esnék a tisztán ötösökből és ötvenesekből álló második 100 millió forint beváltása. Az 1894-ik év teendőihöz tehát az 1895-iki beváltás' előkészítése is járul. A két évre való felosztás azonban nemcsak^ hogy nem zárja ki azt, hogy KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XIX. KÖTET. -.-v -4
