Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-558. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez a budapest-esztergomi helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában

82 558. szám. A töltések l

1

^ lábas lejtőkkel létesítendők; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A Duna árterében fekvő töltések az árvizfolyásnak kitett oldalon a legnagyobb árvizvonal felett l*o m. magasságig 1—2 lábas lejtőkkel létesítendők. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtök ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 1 o m. széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin l*o méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó; a Duna árterén átvonuló töltések árviz feletti magasságának meghatározása tekintetében egyrészt a Duna-áthidalás pályaszine, másrészt a fennebb megállapított legnagyobb emelkedések mérvadók. Árterületeken fekvő töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak ugy állitandók elö, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között legalább 05 m. nyílt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság l-o m.-nél kisebb nem lehet. A Duna-áthidalás és pedig ugy a főmedernek, mint az újpesti kikötő-medernek áthidalása akként lesz létesítendő, hogy a vasszerkezet alsó éle a Duna sempontja felett legalább 15*o m. magasságban feküdjék. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a természetes partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vizfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út telepitményének megfelelően vagy köalappal és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm.; azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. A párhuzamos utak és útátjárók alatt a szükséghez képest megfelelő nyílású hidak vagy átereszek építendők, melyek, ha azok fölött nincs feltöltés, egészen fából is lehetnek. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek Ous m. erős kőalapépitménynyel és Ou.5 m. vastag kavicsolással létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes őrháznál legalább 1000 m

2-nyi földterület kisajátítandó. A felépítmény beágyazásához kavics használandó s a beágyazásnak a Budapesttől—Dorogig terjedő és elsőrangú felépitménynyel létesítendő vonalon a sinek talpa alatt Oso m. vastagsággal és a sintalpak magasságában 3'io m. szélességgel kell bírnia. A Dorogtól—Kenyérmezőig, illetve Tokodig terjedő vonalon, 2*80 m. széles és 025 m. vastag kavicságy alkalmazandó. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Tartalékul kötelesek engedélyesek pályakilométerenként 50 köbm. beágyazási kavicsanyagot az építési alapból beszerezni s a vonal mentén alkalmas helyeken lerakva, az üzletnek rendelkezésére bocsátani. A hidak és átereszek a Budapesttől—Dorogig terjedő vonalrészen elsőrangú pályáknak