Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-554. Törvényjavaslat, azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanitók, igazgatónők és tanitónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami vagy más hasonló természetü közrendelkezéssel gondoskodva nincs
554. szám. 41 által való felszabadulása folytán, e hitfelekezetek ez alapjaikat most már nagy részben theologiai tanáraik nagyobb nyugdíjazására fordíthatják s számukra ép oly nyugdíjt biztosithatnak, mint a minőt a jelen törvényjavaslat biztosit más tanáraiknak. A törvényjavaslit 4. §-a a már fennálló tanintézeteknek önkéntes belépést biztosit. Minthogy az iskolák fentartásának költségei napról-napra és pedig nagy mértékben emelkednek, méltányosnak találtam, hogy a fennálló intézetek sorsát a belépési kényszerrel ne nehezítsem meg. De különben is az itt felsorolt intézeteknek más jellemök van, mint az általános kötelezést szem eló'tt tartó népoktatási intézeteknek. A törvényjavaslatba nincs föl véve, mert magától értetődik, hogy azon már is fennálló tanintézeteknél, melyek az alkotandó nyugdíjintézetbe nem lépnek be, a fentartókra nézve a tanáraik nyugdíjazására vonatkozó eddigi kötelezettségek érvényben maradnak; például egy részökre ezentúl is kötelező marad a Ratio Educationis utolsó §-a, mely a tanárok nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról szól, más részökre pedig kötelezők maradnak felekezetük eddigi rendelkezései, vagy önmaguk alkotta szabályzataik, 8 ezek értelmében tartoznak majd tanáraik nyugdíjazásáról s ezek hátramaradottjainak ellátásáról gondoskodni. A törvényjavaslat e §-ának utolsó bekezdése az ezentúl állitandó tanintézetekre nézve azonban kimondja, hogy a jövőben keletkező iskolák fentartói kötelesek intézetükkel az országos nyugdíj- és gyámintézetbe belépni, vagy alkalmazottjaik számára legalább oly nyugdíjról és hozzátartozóik oly ellátásáról gondoskodni, mint a minőt a jelenleg alkotandó törvény biztosit, és pedig a nélkül, hogy intézetük tanulóit vagy alkalmazottjaikat az adandó nyugdíjért és ellátásért nagyobb mértékben terhelnék meg, mint a minő befizetéseket a jelen törvény szab meg, különben iskolájuk nem számithat a nyilvánossági jogra. A ki jövőben alapit ily iskolát, tudni fogja előre, mi a kötelessége nyugdíj tekintetében, s ehhez szabhatja elhatározását. Másrészt kell, hogy az államnak jövőre gondja legyen arra, hogy csak oly iskolák keletkezhessenek, melyek minden tekintetben, tehát tanáraik ellátásában is garantiát nyújtanak az államnak. A törvényjavaslat a nyugdíj- és gyámintézetből azért nem engedi meg a kilépést, mert a kilépések a nyugdíjintézet mérlegét ingadozóvá tehetnék s az alkalmazott tanárok sorsa ismét bizonytalanná válnék. Ha azonban valamely tanintézet megszűnik, ez esetben megszűnik a tanintézet viszonya is a nyugdíjintézethez, s a tanintézet alkalmazottjai az ide vont 1885. évi XI. törvényezikk 210. §-a szerint, ha máshol nyernek alkalmazást, ott nyerik meg szolgálatuk beszámításával nyugdíj okát, ha pedig nem nyernek alkalmazást, a megalkotandó országos nyugdíj-intézetnél kerülnek végelbánás alá, A törvényjavaslat 5. §-a a tervezett nyugdíj- és gyámintézet jövedelmeinek kezeléséről szól. Azért választja a javaslat a néptanitói országos nyugdíj- és gyámintézet módját és szabályait, mert az eljárást itt már a gyakorlat biztosította. A 6. §. nem szükségei bővebb felvilágosítást. A törvényjavaslat 7. §-a kiterjeszti az alkotandó nyugdíjintézet jótékonyságát az eddig alkalmazottak legrégibbjeire is, mert e gondoskodás egyáltalában méltányos, mert különben csak egésszen önkényes határt kellett volna szabni, s mert az illetők ebbeli régi reményükben nem is gondoskodtak magukról. A második bekezdésben oly alkalmazottakról van szó, kik ugyanazon iskolafentartó két tanintézeténél vannak alkalmazva, például jogakadémiánál és gyranasiumnál. Az ily alkalmazottak közös iskolai szolgálatuk után egységesen rendszeresített fizetésök szerint jönnek e nyugdíjintézetnél tekintetbe, kivéve azt az esetet, ha ez egységesen rendszeresített fizetésök nagyobb, mint a nagyobb fizetésű intézetnél, például a feltüntetett esetben, a jogakadémiánál a rendes tanárok fizetése. Ez utóbbi esetben csak ez utóbbi fizetés mértéke szerint történik a nyugdíjazás. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XVII. KÍttET. 6
