Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-581. „A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottságnak jelentése, az ugyanazon törvényjavaslat I-ső fejezetének új szövegezése és Bujanovics Sándor orsz. képviselő inditványa tárgyában

581. szám. 353 A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával foglalkozott bizottságunk azon eszmével is, hogy nem volna-e czélszerfí az állam, törvényhatóságok, községek, egyházi testületek, egyházi személyek, alapítványok és hitbizományok mezei földbirtokának gazdasági kezelésére vonatko- i zólag már ezen javaslatban némi intézkedéseket felvenni. Az eszmét azonban el kellett ejteni, mert nem volt ily adat birtokában, a melyből megítélhette volna azt, hogy intézkedéseknek szüksége egyáltalán fenforog és minő irányban, minő határok között volnának azok ezélszertíek. Ezen a szabad rendelkezési jogba mélyen benyúló fontos kérdésnek kielégítő megoldását egy [önálló, az összes gazdasági alkalmazottak személyes viszonyainak szabályozását magába felölelő' törvényben vélte legalkalmasabban megadhatónak. Bizottságunk azon meggyőződésben van ma is. Különös tekintettel azonban arra, hogy ha a felsorolt kötött forgalmú birtokok kezelésénél nem szakképzett egyének alkalmaztatnak, a birtokok átlaga is veszélyeztetve lehet, a ház határozott utasítására a törvényjavaslat I-ső fejezetének 16. §-akép az alább következő szöveget vette fel. Annak megállapításánál, hogy mily nagyságú birtokokban alkalmazandók szakképzett gazdatisztek, nem a terület nagyságát, hanem annak jövedelmezőségét vette alapul, mivel az némileg a gazdaság sokoldalúságára enged következtetni és indokolttá teszi a feltevést, hogy a terület birtokosa ily gazdatiszt alkalmazására képes is, a jövedelem kiszámítása más adat hiányában csakis az adó alapján történhetett. Kimondandónak tartotta bizottságunk azt, hogy gazdatisztekül csak magyar honpolgárok alkalmazhatók, és megóvassanak az eddigi alkalmazottak jogai is. A szöveg következő: 16. §. f>Az állam, a törvényhatóságok, a községek, egyházi testületek, egyházi személyek, az alapítványok és hitbizományok olyan mezei földbirtokai gazdasági kezelésénél, melyek után legalább ezer forint évi állami földadó fizettetik, a mennyiben e ezélra gazdatisztek alkalmaztatnak, ily minőségben csak szakképzettséggél biró magyar honpolgárok alkalmazhatók. Gazdasági szakképzettséggél biroknak tekintendők mindazon magyar honpolgárok, kik a m. kir. gazdasági akadémia vagy m. kir. gazdasági tanintézetek, vagy valamely ezekkel hasonrangú külföldi gazdasági tanintézet tanfolyamainak sikeres elvégzését érvényes végbizonyítvány nyal vagy oklevéllel igazolják. Mindazok., kik ezen törvény életbelépésének idejében mint önálló gazdatisztek az ország területén alkalmazva vannak, szakképzettséggel biró gazdatiszteknek tekintetnek és alkalmazhatók azon esetben is, ha elméleti szakképzettségükről tanintézeti bizonyitványnyal vagy oklevéllel nem is birnak.* Mindezek után van szerencsénk a két szakasz elfogadását ajánlani. Kelt Budapesten, 1894. évi január hó 31-én. Fest Lajos s. k., Kabós Ferencz s. k., h. elnök. bizottsági előadó. t KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XVII. KÖTET. 45