Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-563. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az örökösödési eljárásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

270 563. szám. bíróság területén lakó ügyvédek bízathassanak meg, ezen eszmét azonban a bizottság-többség ily alakban elfogadhatónak nem találta s megnyugodott abban, hogy az igazságügyi minister az életbeléptetendő örökösödési eljárás folytán mutatkozó szükséghez képest a királyi közjegy zőségeknek szaporítását kilátásba helyezte. Az eddigi törvényes intézkedésekkel szemben, melyek a hagyaték tárgyalása folyamán tisztába hozandó kérdések tekintetében kimerítő utasítást nem adtak, a hagyaték tárgyalását szabályozó 6-ik fejezet lényegesen javít a helyzeten az által, hogy a tárgyalás körébe eső teendőket a gyakorlati jogélet követelményeinek megfelelően határozza meg, s ez által a tárgyalást vezető királyi közjegyzőnek teendőit nagy mértékben megkönnyíti s az eljárást gyorsítja. Különös súlyt fektet a javaslat arra, hogy az örökhagyó tulajdonát képező, de a telekkönyvben egy harmadik nevén álló ingatlan tulajdonjoga az eljárás folyamán az örökösök nevére bekebeleztessék, viszont, hogy az örökhagyó tulajdonául bejegyzett, de tényleg más tulajdonát képező ingatlan a valódi tulajdonos nevére átirassék, szóval, hogy a telekkönyvben előforduló, a valódi jogállással meg nem egyező bejegyzések, lehetőleg az örökösödési eljárás folyamán helyesbittessenek. A perreutasitás eseteit és annak következtében az át nem adható hagyatéki vngyon biztosítását, kezelését és értékesítését, tiszta, áttekinthető formában szabályozza a javaslat; s a részleges átadás és részleges perreutasitás intézményének meghonosításával lehetővé teszi, hogy a nem vitás öröklési kérdések a vitásoktól elkülönítve rendezhetők legyenek, jelenleg érvényben levő hagyatéki eljárásnak a birtokbirósági bizonyítvány kiadására vonatkozó részét, mint a nem vitás örökségek rendezésének czélszerű módját, a szükséges pótlásokkal fentartja a törvényjavaslat az örökösödési és hagyományi bizonyítványt tárgyazó tizedik fejezetben s — a gyakorlati szükséggel számolva — kiterjeszti az e tárgybeli intézkedéseket arra az esetre is, ha a hagyatékhoz az örökhagyó telekkönyvi tulajdonát képező ingatlanok nem tartoznak. A külföldiek hagyatéka tekintetében fölvett rendelkezések főleg biztosító jellegűek, s csakis annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben a nemzetközi szerződések más intézkedéseket nem tartalmaznak. Kiváló értékük abban van, hogy az állam honosait illető, az országban tartózkodó külföldiek hagyatékára vonatkozó igények biztosítását lehetővé teszik. E tekintetben az eddigi eljárási szabályok egyáltalán semmiféle intézkedéseket nem tartalmaztak, éppen ez a körülmény emeli azoknak a fennálló viszonyok közötti értékét. Az eljárási költségek és díjak tekintetében — a jelenlegi állapottal megegyezően — az átalány-rendszer elvei fentartattak, a díjfokozat tételei azonban az eddiginél magasabb összegben vannak fölvéve, egyrészt azért, mert a közjegyzői állások kilátásba helyezett szaporításával a közjegyzők területi hatásköre kisebb lesz, s hivatásszerű munkakörük csökkenni fog; másrészt pedig azért, mert jövőre nézve nem marad érvényben az a rendelkezés, hogy egyes bonyolultabb hagyatéki ügyekben a bíróság a díjátalány kétszeresének megállapitására is fel van jogosítva. A jogorvoslatok tekintetében az eddigi tapasztalatok folytán czélszerűnek mutatkozó változtatások nyernek alkalmazást, melyek egyfelől a hagyatéki ügyek gyors lebonyolítását kívánják biztosítani, másfelől pedig lehetővé kívánják tenni azt, hogy az eljárás során előforduló sérelmek orvosoltassanak. A kifejtettekre való tekintettel a bizottság azzal a meggyőződéssel járul a beterjesztet javaslat elfogadásához, hogy az a jelenlegi helyzeten tetemesen javítva, annak a czélnak, mely az örökösödési eljárásnak feladatát képezi, az adott viszonyok között teljesen megfelel.