Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-514. Törvényjavaslat, az összeférhetlenségről szóló 1875. évi I. törvényczikk 4. §-ának kiegészitéséről

2 514. szám. A t. képviselőház ezen határozatához képest szövegezett és az összeférhetlenségről szóló 1875: I. t.-cz. 4. §-ának kiegészítését czélzó törvényjavaslatot, a kormány nevében a következő megjegyzések kíséretében van szerencsém tisztelettel benyújtani. Az összeférhetlenségről szóló törvényt annak idején maga a képviselőház kezdeményezte és egy kebeléből kiküldött speeialis bizottság által dolgoztatta ki. A speciális bizottság által kidolgozott törvényjavaslatnak az osztályok előadóiból alakult központi bizottság által történt tárgyalása alkalmából a bizottsági jelentés kiemelte, hogy kizárandók lennének a képviselőházból azok is, a kik csőd alá jutnak; mindazáltal a köz-ponti bizottság azért nem kívánt erről az összeférhetlenségi törvényben intézkedni, mert abban a meggyőződésben volt, hogy a képviselőház a maga helyén, t. i. a választási törvényben fog e hiány pótlásáról gondoskodni. Az összeférhetlenségre vonatkozó törvényjavaslatnak a képviselőház plenumában lefolyt tárgyalásakor kétrendbeli indítvány lőn benyújtva a törvényjavaslatnak e tekintetben leendő kiegészítése iránt. A képviselőház azonban mindkét indítványt mellőzte és az 1875: I. t.-cz. 4. §-ának 6) pontja alatt csupán a napidíj és lakbér-illetménynek 3 hónapon át lefoglalása folytán előálló összeférhetlenségi eset megállapításáról történt intézkedés. Ellenben arról, hogy a csődbe jutott képviselővel mi történjék, az összeférhetlenségi törvény kifejezetten nem rendelkezett és ez idő szerint csupán az van a választási törvénynek (1874: XXXIII. t.-cz.) 12. §. 4. pontjában határozottan kimondva, hogy választói jogot nem gyakorolhatnak (tehát a választási törvény 13. §-a értelmében nem is választhatók) a vagyonbukottak, míg a csőd meg nem szüntettetett, — a minthogy a választási törvény az egyszer már megválasztott és igazolt képviselőre nézve előállható összeférhetlenségi esetekről a dolog természete szerint nem is intézkedhetik. Az a körülmény, hogy ez ideig a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségi esetéről nem volt kifejezett törvényi rendelkezés, azért nem képezett különösebb hiányt, mert maga a csőd is általános executio lévén, a képviselő napidíj és lakbér-illetuaényének akár csődeljárás utján, akár e nélkül 3 hónapon át történt lefoglalása esetén az 1875: I. t.-cz. 4. §. b) pontja értelmében agy is előállott az összeférhetlenségi eset. Most azonban, a többször idézett 1875: I. t.-ez. 4. §. b) pontjának az 1893: VI. t.-cz. 2. §-a által történt eltöröltetése után a csődbe jutott képviselő összefértetlenségéről teljességgel nincs intézkedés, mely hiány pótlása okvetlenül szükségessé vált. Az ide vonatkozó törvényjavaslat szövegezésénél ama kereten belül kívántam maradni, melyet a képviselőház határozata megjelölt, vagyis a törvényjavaslat 1. § ába, az 1875: I. t.-cz. 4. §-ának kiegészitésekép csupán azt vettem be, hogy »az országgyűlési képviselőséggel össze nem férő helyzetbe jut az a képviselő, a ki ellen jogérvényesen csőd nyittatott*. A 2. §-ra nézve pedig megjegyzem, hogy a törvényekben szokásos végrehajtási záradék, mely szerint a törvény végrehajtásával a ministerium, illetőleg egy vagy több minister bizatik meg, a jelen törvényjavaslatban — annak tartalmánál és természeténél fogva — ép ugy nem foglalhat helyet, a mint magában az 1875: I. torvényezikkben is hiányzik a szokásos végrehajtási záradék. Az 1875: I. t.-cz. 13. §-ában foglalt ama rendelkezésnek ismétlését pedig, mely szerint a törvény »a képviselőház minden tagjára érvényes« azért véltem mellőzhetőnek, mert e rendelkezés, az eredeti törvény egy §-ának kiegészítését czélzó törvénynovellára a dolog természete szerint különben ig kiterjed. Ennélfogva a törvényjavaslat 2. §-a egyszerűen csak azt tartalmazza, hogy » jelen törvény kihirdetése napján lép életbe*. Budapesten, 1893. évi november hó 28-án. Hieronymi Károly t. *., m. Jár. lelügyminister.